A tudományos menedzsment elve, más néven taylorizmus, azon az elképzelésen alapul, hogy a munka elemezni és részekre bontható, majd ezeket a részeket tanulmányozni lehet, hogy meghatározzák a leghatékonyabb végrehajtási módszereket. A dolgozók megfigyelésével, feladataik időzítésével és mozgásuk elemzésével Taylor a pazarlás megszüntetésének és a termelékenység növelésének módjait kereste.
Taylor megközelítése több kulcselemet tartalmazott:
1. Idő- és mozgástanulmányok :Taylor idő- és mozgástanulmányok segítségével elemezte a dolgozók által végzett feladatokat, és azonosította a hatékonyság javításának módjait. A feladatokat a komponensek mozgásaira bontva és az egyes mozdulatok végrehajtásához szükséges időt mérve Taylor képes volt azonosítani a hatékonyság hiányát és hatékonyabb módszereket kifejleszteni.
2. A munkamódszerek szabványosítása :Miután azonosították a feladatok végrehajtásának leghatékonyabb módszereit, Taylor szabványosította ezeket a módszereket, és részletes utasításokban dokumentálta. Ez biztosította, hogy minden dolgozó ugyanazokat az eljárásokat kövesse, ami nagyobb következetességhez és hatékonysághoz vezetett a termelésben.
3. A munkavállalók kiválasztása és képzése :Taylor úgy vélte, hogy a dolgozókat tudományosan kell kiválasztani és ki kell képezni meghatározott feladatok elvégzésére. Kiemelte annak fontosságát, hogy a megfelelő munkavállalót a megfelelő munkakörhöz kell igazítani, és biztosítani kell számukra a munkájuk hatékony elvégzéséhez szükséges képzést.
4. Ösztönző fizetési rendszerek :Taylor ösztönző fizetési rendszereket vezetett be, hogy jutalmazza a dolgozókat a termelési célok eléréséért vagy túllépéséért. Ezek a rendszerek azon az elgondoláson alapultak, hogy a dolgozókat a termelékenységükért kompenzálni kell, ahelyett, hogy egyszerűen fix bért kapnának.
5. A tudományos menedzsment mint átfogó filozófia :Taylor a tudományos menedzsmentet többnek tekintette, mint technikák összességét. Úgy vélte, hogy ez egy teljesen újfajta gondolkodásmódot jelent a munkaszervezéssel és az emberek irányításával kapcsolatban. A vezetés szisztematikus, tudományos elvek alkalmazásán alapuló megközelítését szorgalmazta, és hangsúlyozta a csapatmunka, valamint a dolgozók és a menedzsment közötti együttműködés fontosságát.
A tudományos menedzsmentet kritizálták amiatt, hogy a hatékonyságra és a termelékenységre helyezi a hangsúlyt a munkavállalók jólétének rovására, valamint amiatt, hogy figyelmen kívül hagyja a munka szociális és pszichológiai vonatkozásait. Taylor alapelvei azonban nagy hatással voltak a munka megszervezésére és irányítására számos iparágban, és ötleteit ma is különféle formákban tanulmányozzák és alkalmazzák.