Egy nővér több beteget lát a kórházi sürgősségi osztályon, és eldönti, melyik beteg a legbetegebb, először orvosnak kell látnia.

Azt a folyamatot, amelyet a nővér annak meghatározására használ, hogy melyik beteg a legbetegebb, és melyik beteget kell először orvosnak látnia, triage-nek nevezzük. A triage a betegek válogatásának és rangsorolásának folyamata egészségi állapotuk súlyossága és kezelési igényük sürgőssége alapján. A triage célja annak biztosítása, hogy a legkritikusabb betegeket először orvos láthassa el, és a kevésbé sürgős állapotú betegek megfelelő és időben történő ellátásban részesüljenek.

Azokat az ápolónőket, akik osztályozást végeznek, gyakran triage nővéreknek vagy sürgősségi nővéreknek nevezik. Speciálisan képzettek a betegek állapotának gyors és pontos felmérésére. Az osztályozási folyamat során az ápolónő információkat gyűjt a pácienstől, például tüneteit, kórtörténetét és életjeleit (például vérnyomást, pulzusszámot és légzésszámot). Az ápolónő diagnosztikai vizsgálatokat is rendelhet, például vérvizsgálatot vagy röntgenfelvételt, hogy segítsen meghatározni a beteg állapotának súlyosságát.

Az összegyűjtött információk alapján a nővér osztályozási szintet rendel a beteghez, amely jelzi az orvosi ellátás szükségességének sürgősségét. A besorolási szintek általában színkóddal vannak kategorizálva, például piros (legsürgősebb), sárga (sürgős), zöld (kevésbé sürgős) és fehér (nem sürgős).

A legmagasabb osztályozási szinttel rendelkező pácienst először orvos látja el, majd a következő legmagasabb osztályozási szintet elérő beteget, és így tovább. Ez biztosítja, hogy a legkritikusabb betegek időben megkapják a szükséges ellátást.