A kórházi ágyakon lévő betegeket 2 óránként cserélik, hogy megelőzzék a felfekvések kialakulását, pontosan miért is hatékony ez?

Míg a kórházi ágyakon a betegeket 2 óránként cserélik a felfekvések megelőzése érdekében, a jelenlegi klinikai gyakorlat és tanulmányok nem támasztják alá, hogy ez a specifikus 2 órás időintervallum általánosan hatékony lenne a nyomássérülések (felfekvések) megelőzésében. A nyomássérülés-megelőzési stratégiák hatékonysága számos tényezőtől függ, beleértve a páciens állapotát, a bőr integritását és az általános ápolási rendet.

Nyomássérülések, más néven felfekvések vagy nyomási fekélyek, akkor fordulnak elő, ha a bőrön és az alatta lévő szöveteken enyhületlen nyomás nehezedik, ami megszakítja a véráramlást és károsodást okoz. Az olyan tényezők, mint a mozdulatlanság, az inkontinencia és az alultápláltság növelik a nyomássérülések kialakulásának kockázatát.

Ezért fontos a beteg rendszeres váltása, egy adott időintervallumtól függetlenül:

1. Az elhúzódó nyomás megelőzése :A páciens testhelyzetének rendszeres megváltoztatása segít elosztani a súlyt és a nyomást a test különböző területein, csökkentve annak kockázatát, hogy bizonyos részeken felfekszenek.

2. A keringés fokozása :A pozícióváltás javítja a véráramlást és a keringést, ami elengedhetetlen a bőr egészségének megőrzéséhez és a szövetkárosodás megelőzéséhez.

3. A mobilitás ösztönzése :A páciens állapotától és képességeitől függően az apró mozdulatok és az áthelyezés ösztönzése segíthet serkenteni a véráramlást és megelőzni a merevséget.

4. Nyíróerők csökkentése :Kerülni kell a páciens csúsztatását vagy húzását forgatás közben, hogy minimalizáljuk a bőrt érő nyíróerőket. Ehelyett gyengéd emelési technikák javasoltak.

5. Bőrápolás :A bőr rendszeres ellenőrzése és a megfelelő bőrápolás, például hidratálás, segíthet megőrizni a bőr integritását.

Alapvető fontosságú, hogy az egészségügyi szakemberek felmérjék az egyes betegek egyéni szükségleteit, és módosítsák a rotáció gyakoriságát és technikáit olyan tényezők alapján, mint a mobilitás, a kockázatértékelés és az egészségügyi állapot.

Ahelyett, hogy kizárólag egy meghatározott időintervallumra hagyatkoznánk, a nyomássérülések megelőzésének személyre szabott és átfogó megközelítése javasolt, olyan tényezők figyelembevételével, mint a betegek kockázatának felmérése, megfelelő támasztófelületek használata, táplálkozási támogatás, valamint az egészségügyi szolgáltatók és a betegek/gondozók oktatása.