Míg a Yersinia pestis még mindig létezik egyes állatpopulációkban, például rágcsálókban és bizonyos vadon élő állatokban, a modern orvostudomány jelentős előrelépést tett a bubópestis kezelésében. A korai felismerés, a megfelelő higiénia és az olyan hatékony antibiotikumok, mint a sztreptomicin, a gentamicin és a doxiciklin, drámaian csökkentették a halálozási arányt.
Napjainkban a bubópestis szórványos megbetegedései előfordulnak a világ bizonyos régióiban, különösen a vidéki és a fejletlen területeken. A globális egészségügyi felügyeleti rendszerek, a jobb életkörülmények és az orvosi ellátáshoz való hozzáférés azonban jelentősen csökkentették a múltbeli fekete halálhoz hasonló, széles körben elterjedt járványok kockázatát.
Napjaink pestisjárványa elsősorban elszigetelt, lokális járványok formájában fordul elő, nem pedig a 14. században tapasztalthoz hasonló, az egész kontinenst átfogó katasztrófaként. A közlekedés, a kommunikáció és a közegészségügyi intézkedések fejlődése lehetővé tette a gyors reagálást és az esetleges járványkitörések megfékezését, megakadályozva, hogy azok nagyobb léptékű járványokká fajuljanak.