Egészség és a Betegség
1. Kormányzati programok:
- A kormányok programokat hajtottak végre a dolgozó anyák gyermekgondozási szolgáltatásainak biztosítására.
- Az Egyesült Államokban az 1941-es Lanham-törvény felhatalmazta a szövetségi alapokat gyermekgondozási központok létrehozására olyan közösségekben, ahol nagyszámú nő dolgozik a háborúval kapcsolatos iparágakban.
2. Közösségi erőfeszítések:
- A helyi közösségek gyermekgondozási kezdeményezéseket szerveztek, gyakran önkéntesek és közösségi szervezetek vezetésével.
- Az egyházak, iskolák és környékbeli csoportok óvodákat hoznak létre, hogy napközben gondoskodjanak a gyerekekről, amíg az anyjuk dolgozott.
3. Tágabb család és szomszédok:
- Sok esetben nagyszülők, más rokonok, megbízható szomszédok léptek be a gyerekek ellátása érdekében.
- A családok gyakran alakítottak ki támogató hálózatokat, hogy segítsék egymást a gyermekgondozási feladatok ellátásában.
4. Magángyermekgondozók:
- Egyes családok magán dadusokat vagy bébiszittereket fogadtak fel, hogy napközben vigyázzanak gyermekeikre.
5. Műszaki munkarend:
- Egyes gyárakban és munkahelyeken váltott műszakos munkarendet alkalmaztak az anyák gyermekgondozási feladataihoz.
Ezen erőfeszítések ellenére a megfelelő gyermekgondozási támogatás hiánya jelentős kihívások elé állította a dolgozó anyákat a háború alatt. Sok nőnek össze kellett egyensúlyoznia munkahelyi és családi kötelezettségeit, ami gyakran stresszhez és kimerültséghez vezetett. A háború a gyermekek szociális és érzelmi jólétére is hatással volt, mivel hiányolták apjuk állandó jelenlétét és támogatását, és alkalmazkodniuk kellett az új gyermekgondozási feltételekhez.
A háború után a kormányok és a társadalmak felismerték annak fontosságát, hogy átfogó gyermekgondozási támogatást nyújtsanak a dolgozó szülők számára, ami számos országban állandóbb és strukturáltabb gyermekgondozási rendszer létrehozásához vezetett.