Ez az élettartambeli különbség elsősorban a magzati hemoglobin (HbF) újszülött vörösvértestekben való jelenlétének tulajdonítható. A HbF a domináns hemoglobin típus a magzati fejlődés során és a korai posztnatális időszakban. Nagyobb affinitása van az oxigénhez, mint a felnőtt hemoglobinnak (HbA), ami lehetővé teszi, hogy a magzat oxigént vonjon ki az anyai keringésből. A HbF azonban kevésbé stabil, és rövidebb élettartamú, mint a HbA.
Ahogy az újszülött a születés után levegőt vesz át, a HbF termelése csökken, és a HbA termelése nő. Ezt a fokozatos váltást a HbF-ről a HbA-ra hemoglobinváltásnak vagy "HbF-ről HbA-ra váltásnak" nevezik. Ahogy egyre több HbA-t tartalmazó vörösvértest termelődik, a régebbi, HbF-et tartalmazó vörösvértestek fokozatosan kikerülnek a keringésből. Ez a folyamat hozzájárul az újszülöttek vörösvértesteinek rövidebb élettartamához.
2-3 hónapos korukra az újszülött vérkeringésében a vörösvértestek többsége HbA-t tartalmaz, és a vörösvértestek élettartama a felnőttekéhez hasonlítható. A maradék HbF azonban még több hónapig jelen lehet a keringésben a születés után.