Miért nem szivárognak állandóan mindenhol a szoptatós anyák?

A szoptató anyák mellei nem szivárognak folyamatosan mindenhol, számos olyan élettani mechanizmus miatt, amelyek segítik a tejáramlás szabályozását és megakadályozzák a nemkívánatos szivárgást:

1. Prolaktin és oxitocin:A prolaktin és az oxitocin hormonok döntő szerepet játszanak a tejtermelésben, illetve a tejkiválasztásban. A prolaktin serkenti az emlőmirigyeket a tejtermelésre, míg az oxitocin a tejcsatornák körüli izmok összehúzódását váltja ki, ami a szoptatás során a tej kilökődéséhez vezet. A szoptatások között a prolaktin és az oxitocin szintje csökken, ami csökkenti a tejtermelést és a szivárgás valószínűségét.

2. Tejkidobó reflex:A tejkidobó reflexet, más néven leengedési reflexet, a csecsemő szoptatása vagy a mellszívó stimulációja váltja ki. Ez a reflex a tejcsatornák körüli izmok összehúzódását okozza, ami a tej kiáramlásához vezet a mellből. Amikor a csecsemő abbahagyja a szopást, vagy a stimuláció megszűnik, a reflex alábbhagy, és a tej áramlása leáll, minimálisra csökkentve az állandó szivárgás kockázatát.

3. Sfinkterizmok:A mellek a tejcsatornákat körülvevő záróizmokat tartalmazzák. Ezek az izmok szelepként működnek, zárva tartják a tejcsatornákat, és megakadályozzák a tej kiszivárgását, ha a tejkidobó reflex nem aktiválódik.

4. Mellszövet:Maga a mellszövet strukturális támasztást és kompressziót biztosít, segít megőrizni a tejcsatornák integritását és megakadályozza a nem szándékos tejszivárgást.

5. Szoptatós melltartók:Sok szoptató anya visel szoptatós melltartót, amely további támaszt nyújt, és segít a mellek helyén tartásában, csökkentve a szivárgás valószínűségét.

Fontos megjegyezni, hogy alkalmanként kisebb szivárgás továbbra is előfordulhat, különösen a szoptatás korai szakaszában, amikor a tejtermelés még kialakulóban van, vagy a hormonális ingadozásokra adott válaszként. A fent említett mechanizmusok azonban általában megakadályozzák az állandó és túlzott szivárgást szoptató anyáknál.