Ezekből a tanulmányokból levonható néhány kritikus következtetés:
1. Csatolási stílusok:
- Azok az emberek, akiknek csecsemőkorukban biztonságos kötődésük volt, felnőttként is biztonságos kötődést alakítanak ki. Hajlamosak jól érzik magukat a közelségben, megbízhatnak partnerükben, támaszkodhatnak rá, és kapcsolatukat a támogatás forrásának tekintik.
- Azok az egyének, akiknek csecsemőkorukban bizonytalan-kerülő kötődéseik voltak, felnőttkorukban nehezen tudnak szoros kapcsolatokat kialakítani. Lehet, hogy kényelmetlenül érzik magukat az intimitás és az érzelmi közelség miatt, és visszavonhatják vagy elvethetik érzelmi kapcsolataikat, hogy megvédjék magukat az észlelt elutasítástól.
- Azok az emberek, akiknek csecsemőkorukban bizonytalan-ambivalens (szorongó) kötődéseik voltak, már felnőtt korukban is elfoglalhatják kapcsolataikkal. Vágyhatnak közelségre, de félhetnek az elutasítástól is, vagy túlzottan függővé válnak partnerüktől.
2. Kapcsolat minősége:
- A biztonságos kötődési stílusok javítják a kapcsolat általános minőségét. A biztonságos egyének általában kielégítőbb, támogatóbb és tartósabb kapcsolatokat ápolnak, amelyeket bizalom, kommunikáció és kölcsönös megértés jellemez.
3. Kapcsolat stabilitása:
- A biztonságos kötődések magasabb szintű kapcsolati stabilitáshoz kapcsolódnak. A biztonságos kötődési stílussal rendelkező egyének kisebb valószínűséggel tapasztalnak párkapcsolati problémákat, elválást vagy válást.
4. Melléklet átvitel:
- A gyermekkorban kialakult kötődési stílusok átültethetők a felnőtt kapcsolatokba. Azok az egyének, akiknek csecsemőkorukban biztonságos kötődésük volt, hajlamosak hasonló biztonságos kötődési stílussal rendelkező partnereket választani, ami a következő generációkban állandósítja a kötődés pozitív ciklusát.
5. Melléklet előrejelzőként:
- A csecsemők kötődési stílusai előre jelezhetik a felnőtt kapcsolatok aspektusait, beleértve a kapcsolati elkötelezettséget, az intimitást és a biztonságos kötelékek kialakításának képességét.
6. Nemzedékek közötti minták:
- A kötődési minták gyakran a generációk közötti következetességet mutatják, a szülők tudatosan vagy öntudatlanul közvetítik kötődési stílusukat gyermekeiknek.
Mindazonáltal lényeges megjegyezni, hogy a korai kötődési tapasztalatok nem kizárólagosan meghatározóak a felnőtt kapcsolatok kimenetelében. Más tényezők, mint például a későbbi élettapasztalatok, a kulturális normák, a személyes növekedés és a partnerkapcsolatok befolyásolják, hogy az egyének felnőttkorukban hogyan viszonyulnak másokhoz.