1. Kopás: Amikor a krétát súrlódásnak vagy őrlésnek teszik ki, részecskéi fokozatosan kopnak és lebomlanak. Ez természetesen előfordulhat a szél, a víz vagy a jég eróziós ereje által, vagy olyan emberi tevékenységek révén, mint a séta, az írás vagy a törlés.
2. Megoldás: A kréta elsősorban kalcium-karbonátból áll, amely vízben oldódik. Víznek kitéve a kréta hajlamos feloldódni, ami fokozatos romlásához vezet. Ez a folyamat különösen észrevehető magas páratartalmú vagy gyakori esős területeken.
3. Hidratálás: Amikor a kréta nedvességet szív fel a levegőből, egy hidratációnak nevezett folyamaton megy keresztül, melynek során a vízmolekulák beépülnek ásványi szerkezetébe. Emiatt a kréta kitágul és gyengül, így hajlamosabb az erózióra és szétesésre.
4. Biológiai mállás: A mikroorganizmusok, például a baktériumok és a gombák kölcsönhatásba léphetnek a krétával, és hozzájárulhatnak annak lebomlásához. Ezek az élőlények savakat és más anyagokat termelnek, amelyek fokozatosan feloldják a kréta ásványi összetevőit, aminek következtében az lebomlik és összeomlik.
5. Hő és nyomás: Bizonyos geológiai körülmények között, például mélyre temetve vagy tektonikus eltolódások esetén a kréta intenzív hőnek és nyomásnak lehet kitéve. Ez azt eredményezheti, hogy a kréta különböző típusú karbonátos kőzetekké, például mészkővé vagy márványgá alakulhat olyan folyamatok révén, mint az átkristályosítás és a kémiai reakciók.
A kréta kopásának sebessége számos tényezőtől függ, beleértve a környezeti feltételeket, a mechanikai erők típusát és intenzitását, valamint a víz és a biológiai anyagok jelenlétét. Általánosságban elmondható, hogy a krétát viszonylag puha és erodálódó anyagnak tekintik, ami hajlamossá teszi a kopásra és az idő múlásával történő leromlásra.