A fibrózis a tüdőszövet megvastagodását és hegesedését, míg az atelektázia a tüdőszövet összeomlását jelenti. Ebben az állapotban krónikus (hosszú távú) fibrózis van a tüdő apikális (felső) részében, ami multifokális (több helyen) atelectasishoz vezethet.
A multifokális atelektáziával járó krónikus apikális tüdőfibrózis okai változhatnak, de néhány lehetséges alapállapot a következők:
1. Tuberkulózis (TB):A krónikus apikális fibrózis és atelektázia néha összefüggésbe hozható régi vagy gyógyult tbc-fertőzésekkel. Ha fennáll a tbc gyanúja, további kivizsgálás, például köpetvizsgálat vagy képalkotó vizsgálat javasolható annak kizárására vagy a diagnózis megerősítésére.
2. Egyéb fertőzések:A gombás fertőzések, például az aspergillosis vagy a hisztoplazmózis szintén okozhatnak tüdőfibrózist és atelektázist. Speciális vizsgálatokra lehet szükség a fertőzést kiváltó ok azonosításához.
3. Autoimmun betegségek:Bizonyos autoimmun állapotok, mint például a rheumatoid arthritis vagy a szisztémás lupus erythematosus (SLE), hatással lehetnek a tüdőre, és fibrózishoz és atelektázishoz vezethetnek.
4. Irritáló anyagok belélegzése:Bizonyos irritáló anyagok, például azbeszt, szilícium-dioxid vagy egyéb munkahelyi porok hosszú távú expozíciója tüdőfibrózist és atelektázist okozhat.
A multifokális atelektáziával járó krónikus apikális tüdőfibrózis kezelési módja a kiváltó októl és az állapot súlyosságától függ. Ha egy mögöttes fertőzést azonosítanak, megfelelő antimikrobiális kezelésre lesz szükség. Az autoimmunnal összefüggő állapotok esetén az autoimmun folyamat kezelésére szolgáló gyógyszereket írhatnak elő. Irritáló expozícióval kapcsolatos esetekben a káros anyagok kerülése kulcsfontosságú.
Egyes esetekben támogató intézkedések, például oxigénterápia vagy tüdőrehabilitáció javasolt a légzés és az általános tüdőfunkció javítása érdekében. Ezenkívül az egészségügyi szakemberrel történő rendszeres megfigyelés és nyomon követés elengedhetetlen az állapot előrehaladásának felméréséhez és a kezelés szükség szerinti módosításához.
Ami azt illeti, hogy kell-e kezelni, a döntés az állapot súlyosságától és az egyén egészségére gyakorolt hatásától függ. Ha a fibrózis és atelektázia enyhe, és nem okoz jelentős tüneteket vagy funkcionális korlátokat, megfelelő lehet az azonnali kezelés nélküli szoros megfigyelés. Ha azonban az állapot tartós légúti tüneteket okoz, befolyásolja a napi tevékenységeket, vagy idővel rosszabbodik, akkor szükségessé válik a kiváltó ok kezelésére és a tünetek kezelésére irányuló kezelés.
Ezért fontos, hogy konzultáljon egy egészségügyi szakemberrel, például egy pulmonológussal, hogy átfogó értékelést, diagnózist és megfelelő kezelési tervet készítsen az Ön konkrét helyzetének megfelelően.