Miért helyezzük a pácienst a röntgencső és a filmkazetta közé?

A pácienst a röntgencső és a filmkazetta közé kell helyezni annak érdekében, hogy a röntgensugarak áthaladjanak a páciens testén, és felkerüljenek a filmre. Ez azért fontos, mert lehetővé teszi a radiográfus számára, hogy tiszta képet kapjon a páciens anatómiájáról.

Amikor a röntgencső be van kapcsolva, röntgensugarat bocsát ki. Ezek a röntgensugarak áthaladnak a páciens testén, és kölcsönhatásba lépnek a testben lévő atomokkal és molekulákkal. A röntgensugarakat ezek az atomok és molekulák abszorbeálják vagy szórják, sűrűségüktől függően. Minél sűrűbb a szövet, annál több röntgensugárzás nyelődik el.

A páciens testén áthaladó röntgensugárzás végül eléri a filmkazettát. A filmkazetta egy röntgensugárzásra érzékeny filmdarabot tartalmaz. Amikor a röntgensugarak becsapódnak a filmbe, kémiai reakciót váltanak ki, amely képet hoz létre. Minél sűrűbb a szövet, annál több röntgensugárzás nyelődik el, és annál kevesebb fény éri el a filmet. Ez sötétebb területet eredményez a filmen, míg a kevésbé sűrű szövet világosabbnak tűnik.

Ha a pácienst a röntgencső és a filmkazetta közé helyezi, a radiográfus tiszta képet kaphat a páciens anatómiájáról. Ezt a képet ezután orvosi állapotok diagnosztizálására és kezelésére lehet használni.