Izoláció: A fertőzött vagy a pestissel fertőzött személyeket elkülönítették, hogy megakadályozzák a betegség terjedését.
Karantén: A pestis által sújtott városok és régiók gyakran karantént vezettek be, korlátozva az utazást és a mozgást a járvány megfékezése érdekében.
Gyógynövények és fűszerek: Egyes gyógynövényekről és fűszerekről, például a fokhagymáról, a fahéjról és a szegfűszegről azt hitték, hogy gyógyhatásúak, és a pestis elleni védekezésre használták őket.
Vérleadás: Ez általános orvosi gyakorlat volt a középkorban, és a pestis kezelésére is használták. A véralvadás során vért szívtak ki a szervezetből, és azt hitték, hogy az eltávolítja a méreganyagokat és helyreállítja az egyensúlyt.
Asztrológia és vallás: Sokan az asztrológiához és a valláshoz fordultak válaszokért a pestisjárvány idején. Egyesek úgy vélték, hogy a csillagok elrendezése vagy az isteni beavatkozás okozhatja vagy gyógyíthatja a betegséget.
Amulettek és talizmánok: Az emberek gyakran hordtak amulettet vagy talizmánokat, azt hitték, hogy védelmet nyújtanak a pestis ellen.
Hidegvízelvezetés: Egyes közösségek javított higiéniai intézkedéseket vezettek be, mint például az utcák tisztítása és a hulladék elszállítása a fertőzés kockázatának csökkentése érdekében.
Állatok feláldozása: Egyes kultúrákban állatokat áldoztak fel abban a reményben, hogy megnyugtatják az isteneket, és megakadályozzák vagy véget vetnek a pestisnek.
Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a gyakorlatoknak a többsége nem tudományos ismereteken alapult, és nem kezelték vagy megelőzték hatékonyan a pestist. A betegség okának és terjedésének megértésének hiánya hatástalan és gyakran káros gyógymódokhoz vezetett.