1. Érzelmi szabályozás:Az önkárosítás módja lehet az egyéneknek, hogy megbirkózzanak azokkal az elsöprő érzelmekkel, amelyeket esetleg nehezen tudnak feldolgozni vagy kifejezni. Azonnali enyhülést nyújthat az intenzív érzelmi fájdalomtól.
2. A feszültség oldása:Egyesek számára az önsértés feszültségoldó mechanizmusként működhet, átmeneti enyhülést kínálva a pszichés stressz vagy szorongás ellen.
3. Önbüntetés:Az önkárosítás módja lehet az egyének önutálatának vagy bűntudatának kifejezésére. Úgy érezhetik, hogy megérdemlik a büntetést, és úgy gondolják, hogy az önsérülés az önfegyelem egy formája.
4. A szorongás kifejezése:Néha az emberek önsértést végeznek, hogy kifejezzék vagy közöljék érzelmi fájdalmukat és szenvedéseiket, különösen akkor, ha úgy érzik, képtelenek verbalizálni érzéseiket.
5. Az irányítás érzése:Az önsérülés az érzései vagy fizikai érzései feletti kontroll érzését adhatja, amikor az élet más területei elsöprőnek vagy ellenőrizhetetlennek érzik magukat.
6. Kerülés vagy figyelemelterelés:Az önsérülés átmeneti zavarként szolgálhat az érzelmi szorongástól, a traumás emlékektől vagy a negatív gondolatoktól.
7. Disszociáció:A traumát átélő egyének számára az önkárosítás módja lehet az elsöprő érzelmi vagy pszichológiai fájdalomtól való elszakadás vagy elszakadás.
8. Az egészséges megküzdési mechanizmusok hiánya:Az önkárosítás megküzdési mechanizmussá válhat azoknak az egyéneknek, akiknek nincs más egészségesebb stratégiájuk a stressz vagy az érzelmi kihívások kezelésére.
Elengedhetetlen annak megértése, hogy az önsértést soha nem szabad félvállról venni. Ha Ön vagy valaki, akit ismer, önkárosító magatartást tanúsít, a megfelelő értékeléshez és a hatékony beavatkozáshoz kulcsfontosságú, hogy egy mentális egészségügyi szakember segítségét kérje.