A vírusok vagy DNS-ből vagy RNS-ből állnak, de nem mindkettőből.
A sejt megfertőzéséhez a vírus először a sejtfelszínen lévő specifikus receptorokhoz kötődik. Ez a kötődés a vírus típusától és a célzott sejttől függ. A megtapadást követően a vírus beinjektálja genetikai anyagát (DNS-t vagy RNS-t) a sejt citoplazmájába.
A sejtbe jutva a vírus genetikai anyagát a gazdasejt gépezetei átírják és lefordítják, hogy új víruskomponenseket állítsanak elő, beleértve a fehérjéket és a vírusgenom több másolatát. Ezek az összetevők azután új, teljesen fertőző vírusokká állnak össze a gazdasejtben. A sejt több száz-ezer új vírusrészecskét termelhet, amelyek aztán a sejtmembrán megrepedésével szabadulnak fel, és tovább fertőzhetnek más fogékony sejteket.
Ezért a vírusok nem önmagukban szaporodnak, hanem élő gazdasejtekre támaszkodnak, hogy szaporodjanak és terjedjenek.