1. Orchiectomia (az érintett here eltávolítása): Ez jellemzően a hererák kezelésének kezdeti lépése. Az érintett herét sebészeti úton eltávolítják, hogy megakadályozzák a rák terjedését a test más részeire.
2. Felügyelet (aktív megfigyelés): Egyes esetekben, ha a rákot korai stádiumban észlelik, és alacsony kockázatúnak tekintik, felügyelet javasolt. Ez magában foglalja a rendszeres fizikális vizsgálatokkal, vérvizsgálatokkal és képalkotó vizsgálatokkal végzett szoros megfigyelést a rák előrehaladásának bármilyen változásának vagy jelének nyomon követésére.
3. Sugárterápia: A sugárterápia nagy energiájú röntgensugarakat vagy más sugárzási formákat használ a rákos sejtek elpusztítására. Használható orchiectomia után a környező nyirokcsomókban vagy területeken megmaradt rákos sejtek eltávolítására.
4. Kemoterápia: A kemoterápia olyan gyógyszerek alkalmazását jelenti, amelyek elpusztítják a rákos sejteket az egész szervezetben. Gyakran alkalmazzák olyan esetekben, amikor a rák a herén túlra terjedt, például a nyirokcsomókra vagy más szervekre.
5. Retroperitoneális nyirokcsomó disszekció (RPLND): Ezt az eljárást a hasüreg (a hasüreget bélelő membrán) mögötti nyirokcsomók eltávolítására lehet elvégezni. Az RPLND-t általában orchiectomia után végzik, és akkor javasolt, ha fennáll a rák nyirokcsomókba való átterjedésének kockázata.
6. Adjuváns terápia: Az elsődleges kezelés után további terápiák javasolhatók a rák kiújulásának kockázatának csökkentése vagy a megmaradt rákos sejtek kezelése érdekében. Ezek közé tartozhat az adjuváns sugárterápia vagy kemoterápia.
7. Hereprotézis: Orchiectomia után néhány férfi dönthet úgy, hogy kozmetikai okokból hereprotézist ültet be.
Fontos, hogy kövesse a hererákra szakosodott urológus vagy onkológus által javasolt kezelési tervet. A specifikus kezelési megközelítés a beteg egyéni tényezőitől és a rák stádiumától függően változhat.