1. Ősi megfigyelések:A korai civilizációk felismerték a stroke-szerű tüneteket, és agyi rendellenességekkel hozták összefüggésbe. Az ókori görög szövegek, mint például a Hippokratész Korpusz, leírták a stroke tüneteit és a bénulást.
2. Reneszánsz alkotások:Andreas Vesalius, a reneszánsz korszak nevezetes anatómusa részletes illusztrációkat készített az agyról és az erekről, hozzájárulva az agy anatómiájának jobb megértéséhez.
3. Az agyvérzés felfedezése:A 19. században Jean-Baptiste Bouillaud francia orvos agyvérzés (agyvérzés) által okozott stroke esetekről számolt be.
4. Összefüggés az artériás betegségekkel:Rudolf Virchow német patológus a stroke-okat az artériás betegségekkel, különösen az érelmeszesedéssel (a plakk felhalmozódása miatti artériák beszűkülése) hozta összefüggésbe.
5. Átmeneti ischaemiás rohamok (TIA):A 20. század elején az orvosok felismerték, hogy a neurológiai tünetek rövid epizódjai, amelyeket tranziens ischaemiás rohamoknak (TIA-k) neveznek, a lehetséges stroke figyelmeztető jelei.
6. Agyi artériák elzáródása:A kutatók, mint például James Parkinson és John Abercrombie agyi ereket tanulmányoztak, és elzáródásokat (elzáródásokat) találtak az agyi artériákban, amelyeket a stroke-hoz hoznak összefüggésbe.
7. Agyi képalkotás:Az olyan technikák, mint a számítógépes tomográfia (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) forradalmasították a stroke diagnózisát. A CT-vizsgálatok lehetővé teszik az orvosok számára az agyvérzések és az ischaemiás stroke-ok megjelenítését, míg az MRI részletes képeket biztosít az agyi struktúrákról, és segít azonosítani a stroke helyét és mértékét.
8. Agyi trombózis:Rudolf Virchow megalkotta a "trombózis" kifejezést is, hogy leírja a vérrögök képződését az erekben, ami az agyi trombózis mint a stroke okának megértéséhez vezetett.
9. Előrelépések az ischaemiás stroke megértésében:A 20. század végén a kutatók elkezdtek betekintést nyerni az ischaemiás stroke hátterében álló specifikus mechanizmusokba, mint például a vérlemezke-aggregáció és a véralvadás szerepe az agy véráramlásának akadályozásában.
10. Folyamatos kutatás:A modern időkben az orvosi kutatás továbbra is a stroke különböző aspektusaira összpontosít, beleértve a megelőzést, a kezeléseket, a rehabilitációt és a különböző stroke-típusok patofiziológiájának (betegségmechanizmusainak) megértését.
A stroke felfedezéséhez több évszázadon keresztül orvosok, anatómusok és kutatók járultak hozzá. Ezek a történelmi fejlemények lehetővé tették a stroke jobb felismerését, diagnosztizálását és kezelését, amelyek ma is jelentős globális egészségügyi probléma.