Egészség és a Betegség
1. Védelem: Az epidermisz védőgátként működik olyan külső tényezők ellen, mint a túlzott napfény, szélsőséges hőmérséklet, mechanikai sérülések és vízveszteség.
2. Kutikula: A hám legkülső rétege, a kutikula kutinból, egy viaszszerű anyagból áll, amely tovább fokozza a növény védelmét. Segít megelőzni a vízveszteséget és a betegségekkel szembeni ellenállást.
3. Sztóma: Az epidermisz speciális pórusokat, úgynevezett sztómákat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a gázcserét a növény és a légkör között. Ezek az apró nyílások megkönnyítik a szén-dioxid (CO2) felvételét a fotoszintézis során, és az oxigén (O2) kibocsátását a környezetbe.
4. Trichomes: Egyes epidermális sejtek szőrszerű struktúrákká, úgynevezett trichomákká fejlődnek. A trichomák különféle célokat szolgálnak, beleértve a növényevők elleni védelmet (a növényi szőrök megakadályozhatják a rovarok támadásait), csökkentik a párologtatásból eredő vízveszteséget, és szabályozzák a levelek hőmérsékletét az árnyék biztosításával.
5. Kiválasztás és kiválasztás: Bizonyos epidermális sejtek olyan anyagokat választanak ki, mint az illóolajok, gyanták, latex és nyálka. Ezek a váladékok szerepet játszhatnak a beporzók vonzásában, a növényevők elriasztásában és a vízvesztés megelőzésében.
6. Fényérzékelés: Az epidermális sejtek speciális struktúrákat, például kloroplasztokat vagy fényérzékeny pigmenteket tartalmazhatnak, amelyek lehetővé teszik a fényjelek észlelését és reagálását. Ez segíti a fotoszintézist és a növekedési minták szabályozását a fény irányára és intenzitására válaszul (fototropizmus).
7. Abszorpció: Egyes növényfajoknál a hám is hozzájárul a víz és ásványi anyagok talajból való felszívódásához, különösen a speciális gyökérszőrsejteken keresztül.
Összességében az epidermisz létfontosságú szerepet játszik a gázcsere szabályozásában, a környezeti stresszorokkal szembeni védelemben, a tápanyagok felszívódásának elősegítésében és a növények környezetével való kölcsönhatásainak támogatásában.