1. Légzés:
- A légzőrendszer felelős az oxigén felvételéért és a szén-dioxid kiürítéséért a be- és kilégzés során.
- Belégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, ennek következtében a mellkasi üreg kitágul, és levegő szívódik be a tüdőbe.
- Kilégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok ellazulnak, így csökken a mellüreg térfogata és kiszorul a levegő a tüdőből.
2. Gázcsere:
- Amint levegő a tüdőben van, gázcsere történik az alveolusokban, a tüdő apró légzsákjaiban.
- A belélegzett levegő oxigénje a vékony alveoláris falakon keresztül a véráramba, míg a szén-dioxid a véráramból a kilégzésre kerülő alveolusokba diffundál.
3. Vérkeringés:
- A szív, a keringési rendszer kulcsfontosságú eleme, oxigénnel dúsított vért pumpál a tüdőből az izmokba és a test más szöveteibe.
- Az izmok véredények hálózatát tartalmazzák, amelyek oxigénben gazdag vért szállítanak az izomrostokhoz, lehetővé téve az energiatermelést a sejtlégzés révén.
4. Sejtes légzés:
- Az izomsejtekben a sejtlégzés során az oxigént energiatermelésre hasznosítják ATP (adenozin-trifoszfát) formájában.
- A szén-dioxid, a sejtlégzés salakanyaga, kidiffundál az izomsejtekből a véráramba, hogy visszajusson a tüdőbe kilégzésre.
5. Szabályzat:
- A légző- és izomrendszert különféle visszacsatolási mechanizmusok szabályozzák, hogy fenntartsák a szervezet optimális oxigén- és szén-dioxid szintjét.
- A fizikai megterhelés növekedésével az oxigénigény megemelkedik, ami gyorsabb és mélyebb légzéshez vezet, hogy kielégítse az izmok megnövekedett oxigénigényét.
- A légzési aktivitás fokozása a szív- és érrendszerrel összehangolt, hogy biztosítsa az izmok megfelelő oxigénellátását és a salakanyagok eltávolítását.
Az izom- és légzőrendszerek együttműködésével biztosítják a szervezet állandó oxigénellátását az izmok energiaigényének kielégítésére és a salakanyagok eltávolítására, lehetővé téve a tartós fizikai aktivitást és az általános testi funkció fenntartását.