Egészség és a Betegség
Miközben ellazulunk és kilélegzünk, ezek az izmok ellazulnak, és a tüdő és a mellkasfal rugalmas visszarúgása átveszi az irányítást. A tüdő visszahúzódik kisebb nyugalmi térfogatára, és a levegőt a légutakon keresztül kiszorítja a tüdőből. A mellkasfal visszarúgása is hozzájárul a kilégzéshez azáltal, hogy csökkenti a mellüreg térfogatát és növeli a belső nyomást, tovább segítve a levegő kilökését a tüdőből.
Íme a folyamat lépésről lépésre történő magyarázata:
1. A légzőizmok ellazítása: Belégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, hogy kitágítsák a mellkasüreget és a tüdőt. Amikor elkezdünk kilélegezni, ezek az izmok ellazulnak, lehetővé téve a mellüreg és a tüdő visszahúzódását.
2. A tüdőszövet rugalmas visszarúgása: Maga a tüdőszövet rugalmas, és természetes hajlamos a visszarúgásra. Ahogy a belégzési izmok ellazulnak, a tüdő rugalmas visszarúgása visszahúzza őket kisebb nyugalmi térfogatukba.
3. A mellkasfal rugalmas visszarúgása: A bordákból, a szegycsontból és az izmokból álló mellkasfal szintén rugalmas, és visszahúzódik nyugalmi helyzetébe. Ez a mozgás tovább csökkenti a mellüreg térfogatát.
4. Megnövekedett intrathoracalis nyomás: A mellkasi üreg visszahúzódásával a tüdőben lévő légnyomás kissé megemelkedik a külső légköri nyomáshoz képest. Ez a nyomáskülönbség olyan erőt hoz létre, amely kiszorítja a levegőt a tüdőből.
5. Kilégzési levegőáramlás: A tüdő és a mellkasfal rugalmas visszarúgása által generált megnövekedett intrathoracalis nyomás a levegőt a tüdőből a légutakon keresztül kihajtja a testből.
Az ellazult kilégzés során a tüdő és a mellkasfal rugalmas visszarúgása által keltett erő általában elegendő ahhoz, hogy a levegőt kimozdítsa a tüdőből. Erőteljesebb kilégzéskor, például köhögéskor vagy fújáskor azonban további izmokat, úgynevezett kilégzési izmokat vonhatnak be a levegő kilökődésének elősegítésére.