1. Orrüreg: Az orrüreg a belélegzett levegő elsődleges belépési pontja. Az orrjáratok bélésében található speciális sejtek, az úgynevezett serlegsejtek, amelyek nyálkát választanak ki. Az orrban képződő nyálka segít felfogni a port, a pollent és más részecskéket a mélyebb légutakba jutástól.
2. Légcső és hörgők: A légcső és a hörgők a fő légjáratok, amelyek a gégeből a tüdőbe vezetnek. A légcső és a hörgők belső bélése nyálkatermelő kehelysejteket tartalmaz. Az ezekben a nagyobb légutakban keletkező nyálka segít megkötni a belélegzett idegen részecskéket, és megakadályozza, hogy eljussanak a kisebb légutakba és a tüdőbe.
3. Hörgők: A bronchiolák kisebb légutak, amelyek a hörgőkből ágaznak ki, és közvetlenül a tüdőben lévő alveolusokhoz vezetnek. A hörgők nyálkát termelő serlegsejteket is tartalmaznak. Bár kisebb mennyiségben van jelen a nagyobb légutakhoz képest, ez a nyálka segít megvédeni és nedvesíteni a hörgőket.
4. Alveolusok: Az alveolusok apró, zsákszerű struktúrák a tüdőben, ahol gázcsere történik. Bár az alveolusok nem termelnek nagy mennyiségű nyálkát, mint a légzőrendszer más részei, felületüket vékony folyadékréteg borítja, amelyet alveoláris folyadéknak neveznek. Ez a folyadék felületaktív anyagokat és néhány mucint tartalmaz, amelyek hozzájárulnak az alveolusok megfelelő működéséhez és védelméhez.
Fontos megjegyezni, hogy a túlzott nyálkatermelés bizonyos légúti betegségek, például megfázás, influenza, arcüreggyulladás vagy légúti fertőzések jele lehet. Ezekben az esetekben a megnövekedett nyálka gyakran gyulladásra és fertőzésre adott válasz, jelenléte segít a káros anyagok felfogásában és kiürítésében a légutakból.