Miért nyúlik meg a tüdő?

A tüdő rugalmassága egyedülálló szövetösszetételének köszönhetően hozzájárul a nyújtási folyamathoz. Az elasztikus rostok, különösen az elasztin jelenléte lehetővé teszi a tüdő kitágulását és összehúzódását belégzéskor és kilégzéskor. Ezek a rostok felelősek a tüdő alakjának megőrzéséért és minden lélegzetvétel utáni visszahúzódásért.

Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik, a mellkas kitágul, negatív nyomást hozva létre a mellüregben. Ez a nyomáskülönbség arra ösztönzi a levegőt, hogy a légutakon keresztül a tüdőbe rohanjon, és felfújja őket. Ahogy a tüdő tágul, az elasztikus rostok megnyúlnak és rugalmas potenciális energiát tárolnak.

Kilégzéskor a rekeszizom ellazul, a mellkasi üreg összehúzódik, ami a tüdő térfogatának csökkenését eredményezi. A megnyúlt rostokban tárolt rugalmas energia felszabadul, elősegítve a tüdőszövet visszarúgását. Ez a visszarúgás olyan erőt hoz létre, amely segít kiszorítani a levegőt a tüdőből, megkönnyítve a kilégzés folyamatát.

A tüdő rugalmas visszarúgása és a környező izmok közötti kiegyensúlyozott kölcsönhatás biztosítja, hogy a tüdő hatékonyan táguljon és húzódjon össze, lehetővé téve az oxigén és a szén-dioxid cseréjét a légzés során.