Egészség és a Betegség
1. Megnövelt alveoláris lélegeztetés: A gyors légzés növeli a légzés sebességét és mélységét, ami a tüdő alveolusainak nagyobb szellőzéséhez vezet. Ennek eredményeként minden lélegzetvétellel több szén-dioxid kerül kilégzésre.
2. Hipokapnia: A megnövekedett alveoláris szellőzés gyorsabban mossa ki a szén-dioxidot a tüdőből, mint ahogy azt a szervezet anyagcsere-folyamatai elő tudják állítani. Ez a szén-dioxid koncentrációjának csökkenését eredményezi az alveolusokban, ami viszont csökkenti a szén-dioxid (PCO2) parciális nyomását a vérben.
3. Légzőrendszeri alkalózis: A szén-dioxid gyors eltávolítása a vér pH-értékének eltolódását okozza, ami lúgosabbá vagy lúgosabbá teszi azt. Ezt légúti alkalózisnak nevezik. Légúti alkalózisban a csökkent PCO2 az elsődleges tényező, amely hozzájárul a vér pH-értékének lúgos eltolódásához.
4. Vesék általi kompenzáció: A légúti alkalózis hatására a vesék a hidrogénionok (H+) visszatartásával és a bikarbonát (HCO3-) vizelettel történő kiválasztásával próbálnak kompenzálni. Ez segít helyreállítani a vér sav-bázis egyensúlyát, csökkenti a légúti alkalózis súlyosságát és elősegíti a csökkent PCO2 szint részleges korrekcióját.
Fontos megjegyezni, hogy míg a gyors légzés kezdetben a PCO2 csökkenését okozza, addig a hosszan tartó hiperventiláció számos fiziológiai egyensúlyhiányhoz és légúti alkalózishoz kapcsolódó tünethez vezethet, mint például szédülés, bizsergő érzés, izomgörcsök, sőt eszméletvesztés is. Ezért normál élettani körülmények között a légzést úgy szabályozzák, hogy egy szűk tartományon belül stabil PCO2 szintet tartsanak fenn, hogy biztosítsák a szervezet különböző élettani folyamatainak megfelelő működését.