Orvosi és családi anamnézis: Az orvos megkérdezi gyermeke fejlődési előzményeit, beleértve az olvasási képességével kapcsolatos aggodalmait is. Érdeklődhetnek a családtörténetéről is, mivel a diszlexia általában a családokban fordul elő.
Oktatási értékelés: Az orvos áttekintheti gyermeke iskolai iratait, hogy megkeresse a diszlexia jeleit, például az olvasási, írási és helyesírási nehézségeket.
Kognitív értékelés: Gyermeke kognitív teszteken eshet át, hogy felmérje intellektuális képességeit, beleértve az olvasási, írási és nyelvi készségeit.
Megfigyelés: Az orvos megfigyelheti, hogy gyermeke olvas, ír és beszél, hogy megkeresse a diszlexiával kapcsolatos nehézségeket.
Ha az orvos azt gyanítja, hogy gyermekének diszlexiája lehet, további vizsgálatokat javasolhat, például:
Diszlexia tesztelése: Egy beszédnyelv-patológus vagy egy diszlexiára szakosodott pszichológus átfogó értékelése segíthet meghatározni gyermeke olvasási készségeinek erősségeit és gyengeségeit.
Agyi képalkotó vizsgálatok: Egyes esetekben agyi képalkotó vizsgálatok, például funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) használhatók a diszlexia diagnosztizálására. Ezek a tanulmányok információkat szolgáltathatnak a gyermek olvasása során fellépő agyi tevékenységről.
A diszlexia diagnózisát általában akkor állítják fel, ha a gyermek olvasási készsége jelentősen elmarad az életkorától és intelligenciaszintjétől elvárhatónál, és más tényezőket, például hallás- vagy látási nehézségeket kizártak.