1. Neurális ingerlékenység: Az optikai migrénben szenvedő egyéneknél megnövekedhet a látókéreg neuronjainak ingerlékenysége, ami abnormális elektromos aktivitáshoz vezethet az agyban, és migrénes tüneteket válthat ki.
2. Kortikális terjedő depresszió (CSD): A CSD az elektromos depolarizáció hulláma, amely az agykéregben terjed. Úgy gondolják, hogy a CSD szerepet játszhat a migrénes aura tüneteinek kialakulásában, beleértve a látászavarokat, például a csillámló scotomákat.
3. Genetika: Úgy tűnik, hogy az optikai migrénnek genetikai összetevője van, mivel az állapot általában családokban fordul elő. Bizonyos genetikai eltérések hajlamosabbá tehetik az egyéneket a migrénre.
4. Hormonális változások: A hormonális ingadozások, különösen a nőknél a menstruációs ciklus alatt, összefüggésbe hozhatók az optikai migrén megnövekedett valószínűségével.
5. Környezeti tényezők: Bizonyos környezeti tényezők, például erős vagy villogó fények, stressz, kiszáradás, bizonyos élelmiszerek vagy élelmiszer-adalékanyagok, valamint az alvási szokások megváltozása hozzájárulhat az optikai migrén kiváltásához.
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a tényezők növelhetik az optikai migrén kockázatát vagy hozzájárulhatnak az optikai migrén kialakulásához, előfordulhat, hogy nem ezek az egyetlen ok. Az optikai migrén diagnosztizálása nehézségekbe ütközhet, és alapos vizsgálatot és megbeszélést igényelhet egy egészségügyi szakemberrel a kiváltó ok pontos azonosítása és a megfelelő kezelési terv kidolgozása érdekében.