Egészség és a Betegség
1. Fajspecifikus antigének: A vörösvérsejtek felületükön fajspecifikus antigéneket tartalmaznak. Ezeket az antigéneket az immunrendszer idegenként ismeri fel, amikor egy másik fajba tartozó egyedbe transzfundálják. Ennek eredményeként a recipiens immunrendszere immunválaszt válthat ki a transzfúziós vörösvértestek ellen, ami hemolízishez (a vörösvértestek pusztulásához) és potenciálisan életveszélyes szövődményekhez vezethet.
2. Hemolitikus transzfúziós reakciók: A különböző fajokból származó vörösvértestek transzfúziója hemolitikus transzfúziós reakciót válthat ki, amely akkor következik be, amikor a recipiens antitestei megtámadják és elpusztítják a transzfundált vörösvértesteket. A hemolitikus reakciók az enyhétől a súlyosig terjedhetnek, és olyan tüneteket okozhatnak, mint láz, hidegrázás, hányinger, hemoglobinuria (vörös színű vizelet), súlyos esetekben pedig veseelégtelenség és disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC), amely életveszélyes állapot kiterjedt véralvadás lép fel.
3. A betegség átvitelének kockázata: Más fajból származó vér transzfúziója magában hordozza a fertőző ágensek, például vírusok, baktériumok vagy paraziták átvitelének kockázatát, amelyek jelen lehetnek a donor vérében. Ellentétben az ugyanazon fajon belüli vérátömlesztéssel, ahol szigorú donorszűrést és tesztelést végeznek, a fajok közötti transzfúziók megkerülik ezeket a biztonsági intézkedéseket, növelve a betegségek átvitelének valószínűségét.
Ezért nem tanácsos emberből vagy bármely más fajból származó vörösvértestek transzfúziója kecskébe. Az állatgyógyászatban a vérátömlesztést jellemzően azonos fajhoz tartozó donoroktól származó, kompatibilis vérrel végzik, szigorú vércsoport-meghatározási és keresztegyeztetési eljárásokat követve a transzfúzió biztonságának és hatékonyságának biztosítása érdekében.