Egészség és a Betegség
1. Előkészítés:
- A betegnek gyógyszert adnak a fájdalom és a kellemetlen érzés kezelésére az eljárás során.
- A vese feletti bőrt leborotválják, hogy biztosítsák az ultrahang transzducer és a test közötti jó érintkezést.
2. Lokalizáció:
- Az ultrahangos képalkotást a vesekövek pontos lokalizálására használják. Ez segít pontosan irányítani az ultrahanghullámokat, és csökkenti a környező szövetek károsodásának kockázatát.
3. Ultrahanghullámok kiszállítása:
- Az ultrahanghullámok generálására és fókuszálására egy speciális, litotripter nevű eszközt használnak.
- A litotripter a testen kívül, a vese régió közelében helyezkedik el, és rövid, nagy intenzitású ultrahang impulzusokat bocsát ki, amelyek a veseköveket célozzák meg.
- Ahogy az ultrahanghullámok áthaladnak a testen, intenzív rezgéseket keltenek, amelyek hatására a vesekövek megrepednek és kisebb darabokra törnek.
4. Töredezettség és megszüntetés:
- A kisebb kődarabok, amelyek ma már könnyebben átjutnak, természetes úton haladnak át a húgyutakon.
- A betegek némi kellemetlenséget tapasztalhatnak, amikor a töredékek áthaladnak, de általában nincs szükség további invazív eljárásokra.
- A vesekövek méretétől és összetettségétől függően többszörös litotripsziás kezelésre lehet szükség a teljes töredezettség és kiürülés eléréséhez.
A litotripsziához szükséges ultrahanghullámok általában biztonságosak és hatékonyak, és nagy a sikeresség aránya a vesekövek feltörésében, műtét nélkül. Érdemes megjegyezni, hogy nem minden vesekő alkalmas erre az eljárásra, és az egyéni betegtényezők és a kő jellemzői alapján alternatív kezelési lehetőségek is mérlegelhetők.