Mi az antifoszfolipid szindróma orvosi jelentése?

Antifoszfolipid szindróma (APS) egy szisztémás autoimmun betegség, amelyet antifoszfolipid antitestek (aPL) jelenléte és visszatérő trombózis (véralvadás) vagy terhességi morbiditás (visszatérő vetélés, magzati veszteség vagy koraszülés) jellemez.

Az aPL-ek olyan antitestek csoportja, amelyek a foszfolipideket célozzák, amelyek a sejtmembránok alapvető összetevői. Amikor ezek az antitestek foszfolipidekhez kötődnek, aktiválhatják a komplementrendszert, az immunrendszer egy részét, amely segít a fertőzések leküzdésében. A komplementrendszer aktiválása vérrögök és gyulladások kialakulásához vezethet.

Az APS-t az aPL-ek jelenléte és a trombózis vagy a terhességi morbiditás bizonyítéka alapján diagnosztizálják. Az APS-hez kapcsolódó leggyakoribb aPL-ek a következők:

* Anti-kardiolipin antitestek (aCL-ek)

* Anti-béta-2-glikoprotein I antitestek (aβ2GPI-k)

* Lupus antikoaguláns

Az APS lehet elsődleges, ami azt jelenti, hogy más alapbetegség nélkül fordul elő, vagy másodlagos, ami azt jelenti, hogy egy másik autoimmun betegséggel, például lupusszal, rheumatoid arthritisszel vagy Sjogren-szindrómával társulva fordul elő.

Az APS súlyos állapot lehet, de gyógyszeres kezeléssel és életmódváltással kezelhető. A kezelés általában antikoaguláns gyógyszereket (vérhígítókat) foglal magában a vérrögképződés megelőzésére és kortikoszteroidokat a gyulladás csökkentésére.

Az APS tünetei a következők lehetnek:

- visszatérő vérrögök

- Ismétlődő vetélések

- koraszülés

- Halland születés

- Fejfájás

- Zavart

- Rohamok

- Bőrkiütések

- Veseproblémák

- Tüdőproblémák