A mikroorganizmusok mozgékonysága létfontosságú túlélésük szempontjából, mivel lehetővé teszi számukra, hogy reagáljanak a környezeti jelzésekre, és alkalmazkodjanak a különböző élőhelyekhez. Például a baktériumok flagellákat vagy piliket használnak a tápanyagok felé vagy a káros anyagoktól való távolodáshoz. Az amőbák pszeudopodia segítségével kúsznak és szabadon mozognak a környezetükben.
A többsejtű organizmusokon belüli sejtekkel összefüggésben a mozgékonyság elengedhetetlen az olyan folyamatokhoz, mint a sejtosztódás, az immunválasz, a sebgyógyulás és az embrionális fejlődés. Például a fehérvérsejtek a mozgékonyságot használják fel a kórokozók felé való mozgásra és a szervezet immunválaszában való elnyelésére.
A többsejtű organizmusok összességében is mutathatnak mozgékonyságot. Az olyan állatok, mint a rovarok, madarak és emlősök, izomrendszerrel és speciális struktúrákkal, például lábakkal, szárnyakkal és uszonyokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra a mozgást és a környezetükben való navigálást.
A mozgékonyság tehát különféle mechanizmusokat és adaptációkat foglal magában, amelyek lehetővé teszik az organizmusok, sejtek és mikroorganizmusok mozgását és reagálását a környezetükre.