Miért akadályozták meg a tehénhimlő ellenanyagok az embereket abban, hogy himlőt kapjanak?

A tehénhimlő elleni antitestek keresztvédelmet nyújtottak a himlő ellen, mivel mind a tehénhimlőt, mind a himlőt egyazon családba, a Poxviridae-ba tartozó vírusok okozzák. A vírusok hasonló antigénekkel rendelkeznek, különösen a külső felszíni fehérjéken. Ha valaki tehénhimlővel fertőzött, az immunrendszere olyan antitesteket termel, amelyek felismerik ezeket a közös antigéneket, és kötődnek hozzájuk.

Amikor a tehénhimlő ellen beoltott személy később ki van téve a himlővírusnak, az immunrendszere gyorsan felismeri a himlővírus hasonló antigénjeit. A tehénhimlő ellen termelődő antitestek képesek kötődni a himlővírushoz, semlegesítve annak fertőzőképességét és megakadályozva a fertőzés kialakulását. Ez a keresztvédelem az alapja a tehénhimlő elleni oltás hatékonyságának a himlő megelőzésében.

Edward Jenner angol orvos megfigyelte, hogy azok a tejeslányok, akik ki voltak téve a tehénhimlőnek, egy enyhe, a kezükön sebeket okozó betegségnek, úgy tűnik, immunisak a himlőre. Feltételezte, hogy a tehénhimlőnek való kitettség védelmet nyújt a himlő ellen, és 1796-ban kísérletet végzett, amelyben egy fiatal fiút szándékosan megfertőzött tehénhimlővel, majd később kitette a himlőnek. A fiúban nem fejlődött ki himlő, ami azt bizonyítja, hogy a tehénhimlő elleni oltás immunitást biztosíthat a himlő ellen.

Ez a felfedezés vezetett a himlőoltás kifejlesztéséhez, amelyet széles körben alkalmaztak és sikeresen kiirtották a himlőt a világból. A himlő felszámolását a népegészségügy történetének egyik legnagyobb vívmányaként tartják számon.