Bolhák és rágcsálók :
- A vadon élő rágcsálók, különösen a fekete patkányok (Rattus rattus), a Yersinia pestis baktérium elsődleges tározójaként szolgáltak.
- Ha megfertőződtek, ezeken a rágcsálókon tünetek jelentkeznének, és elpusztulnának.
- A fertőzött rágcsálókkal táplálkozó bolhák hordozzák a baktériumokat, és potenciálisan továbbadhatják más rágcsálókra vagy emberekre.
Emberről emberre történő átvitel :
- Míg a bolhacsípés volt a fő átviteli mód, az emberről emberre történő átvitel a fertőzött testnedvekkel, például vérrel, gennyel vagy nyállal való érintkezés útján is megtörtént.
- A járvány tetőzésekor a középkori városokban a túlzsúfoltság és a rossz higiénia hozzájárult a betegség gyors terjedéséhez az emberek között.
Terjed a kereskedelem és az utazás révén :
- A bubópestis a korabeli kiterjedt kereskedelmi hálózatok és utazási útvonalak miatt gyorsan terjedt.
- A bolhákkal fertőzött patkányokat gyakran találták hajókon és lakókocsikban, így a betegség új területekre is bekerült.
- A nagy kereskedelmi utak mentén fekvő városok és városok a pestis gócpontjaivá váltak.
Az orvosi ismeretek és a kezelések hiánya :
- A középkorban hiányos volt a megértés a betegség okáról és átviteléről.
- Korlátozottak voltak az orvosi kezelések és nem voltak hatékonyak a gyógymódok, ami magas halálozási arányt eredményezett.
A fekete halál hatása :
- A bubópestis a becslések szerint 75-200 millió ember halálát okozta a 14. században, megtizedelve a lakosságot Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában.
- Jelentős társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat hozott az érintett térségekben, alakítva a történelem menetét.
Későbbi kitörések és védekezési intézkedések :
- A bubópestis későbbi kitörései a következő évszázadokban következtek be, az utolsó nagyobb járvány a 19. században történt.
- Az orvosi ismeretek, a higiénia és a közegészségügyi intézkedések, például a karantén és a kórokozó-átvivők elleni védekezés terén tett előrelépések segítettek megfékezni a betegség terjedését a későbbi járványkitörésekben.