Hogyan akadályozták meg az orvosok a fertőzést az 1840-es években?

Az 1840-es években az orvosok jelentős kihívásokkal néztek szembe a fertőzések megelőzése terén a korlátozott tudományos ismeretek és a ma természetesnek tartott technológiák hiánya miatt. Noha néhány fertőtlenítő gyakorlat megjelent, nem terjedtek el széles körben, vagy nem teljesen hatékonyak. Íme néhány módszer a fertőzés megelőzésére ebben az időszakban:

Vérleadás: Erről az általános orvosi gyakorlatról azt hitték, hogy káros anyagokat bocsát ki a szervezetből, és egyensúlyba hozza a folyadékokat, de valójában növelte a fertőzés kockázatát.

Kupácsolás: Fűtött poharakat helyeztek a bőrre, hogy szívást hozzon létre, eltávolítsa a "szennyeződéseket" és elősegítse a véráramlást. Bár úgy gondolták, hogy különféle betegségeket enyhít, a köpölyözés nem járult hozzá a fertőzés megelőzéséhez.

Tisztítószerek és hánytatók: Az orvosok gyakran írtak fel tisztítószert (hashajtót) és hányást (hányást kiváltó szereket) a szervezet megtisztítására és a betegségek kezelésére, de ezek a módszerek legyengíthetik a betegeket, és fogékonyabbá tehetik őket a fertőzésekre.

Izoláció: Egyes esetekben a fertőző betegségben szenvedő betegeket elkülönítették, hogy megakadályozzák a fertőzés terjedését. Ez a gyakorlat később, a 19. században vált elterjedtebbé.

Javított higiénia: Az orvosi környezetben egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a higiéniára és a tisztaságra, az orvosok kezet mosni kezdtek a betegek vizsgálata előtt, és tisztább műszereket használtak. A hatékony sterilizációs technikák azonban még fejlesztés alatt állnak.

Jód és ezüst-nitrát: Egyes orvosok jódot és ezüst-nitrátot kezdtek használni a sebek tisztítására, de ezeknek az anyagoknak a hatékonysága korlátozott volt a fertőzés megelőzésében.

Antiszeptikus eljárások: Semmelweis Ignác magyar orvos megfigyelte a szülészeti klinikák magas fertőzési arányát, és jelentősen hozzájárult a fertőzések megelőzéséhez. Támogatta a gyakori kézmosást klórmészoldattal, ami hatékonyan csökkenti a fertőzések arányát. Elképzelései azonban számos orvosi közösség ellenállásába ütköztek.

Korai antiszeptikus sebészet: Az 1840-es években egyes sebészek, például Robert Liston, fertőtlenítő technikákat kezdtek alkalmazni a műtétek során, mint például a műszerek karbolsavval történő mosását és a sebek klóroldattal történő tisztítását. Ezek a gyakorlatok azonban még nem voltak elterjedve, és még mindig hiányzott a csíraelmélet átfogó megértése.

Összességében az 1840-es években a fertőzésmegelőzést nagymértékben korlátozta az akkori tudományos ismeretek és gyakorlatok korlátozottsága. Még több évtizedbe telt, amíg a fertőzések átvitelének, a kézhigiéniának és a csíraelméletnek a valódi megértése forradalmasította az orvosi gyakorlatot és jelentősen csökkentette a fertőzések arányát.