A gyarmati terjeszkedés iránti vágy mögött több indíték állt, különösen az európai országok részéről:
* Gazdasági opportunizmus: A kolóniákat nyersanyagforrásnak, új piacoknak és olcsó munkaerőnek tekintették.
* Nemzeti büszkeség és presztízs: A gyarmatokat a nemzeti hatalom és presztízs szimbólumainak tekintették, megszerzésüket pedig gyakran az ország erejének és férfiasságának jelének tekintették.
* Szociáldarwinizmus: A 19. század végén felbukkant a szociáldarwinizmus, amely szerint azok a nemzetek a legalkalmasabbak, amelyek képesek terjeszkedni és gyarmatosítani. Ez a hiedelem sokak fejében igazolta az európai gyarmatosítást.
* Geopolitikai megfontolások: A kolóniákat fel lehet használni stratégiai helyek, például kikötők és széntöltő állomások biztosítására, vagy megtagadhatják az ilyen helyeket a rivális országoktól.
A gyarmatosítás kora végül a második világháború után ért véget, amikor számos gyarmat függetlenné vált, és megkezdődött a dekolonizációs folyamat.