Egészség és a Betegség
* Gyulladásos betegségek diagnosztizálása
* Kövesse nyomon a gyulladásos betegségek súlyosságát
* A gyulladásos betegségek kezelésének hatékonyságának felmérése
A gyulladásra vonatkozó leggyakoribb laboratóriumi vizsgálatok a következők:
* C-reaktív fehérje (CRP) :A CRP egy fehérje, amelyet a máj termel gyulladásra válaszul. A CRP-szint a gyulladás kezdete után néhány órán belül megemelkedhet, és több napig is emelkedhet.
* Erythrocyta sedimentation rate (ESR) :Az ESR annak mértéke, hogy a vörösvértestek milyen gyorsan helyezkednek el a kémcső alján. Az ESR megemelkedhet gyulladásban a gyulladást okozó fehérjék számának növekedése miatt a vérben.
* Fehérvérsejtszám (WBC) :A fehérvérsejtszám a vérben lévő fehérvérsejtek számának mértéke. A fehérvérsejtek az immunrendszer részét képezik, és számuk növekedhet a gyulladás hatására.
* Interleukinok: Az interleukinok olyan fehérjék, amelyeket a fehérvérsejtek és más sejtek termelnek gyulladásra válaszul. Az interleukin szintje gyulladás esetén emelkedhet.
* Tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-alfa): A TNF-alfa olyan fehérje, amelyet a makrofágok és más sejtek termelnek gyulladásra válaszul. A TNF-alfa szintje gyulladás esetén emelkedhet.
A gyulladásos betegségek diagnosztizálására vagy monitorozására használható egyéb laboratóriumi vizsgálatok a következők:
* Vérkultúra: A vérkultúra segítségével azonosíthatók a gyulladást okozó baktériumok vagy gombák.
* Vizeletvizsgálat: A vizeletvizsgálat használható a húgyúti gyulladás jeleinek kimutatására.
* Fekális okkult vérvizsgálat: A széklet okkult vérvizsgálatával kimutatható a vér a székletben, ami a gyomor-bél traktus gyulladásának jele lehet.
* Képalkotó vizsgálatok: A képalkotó vizsgálatok, például a röntgen-, CT- és MRI-vizsgálatok felhasználhatók a gyulladás megjelenítésére és a szövetkárosodás mértékének felmérésére.
A páciens számára elrendelt speciális laboratóriumi vizsgálatok a gyulladás feltételezett okától és a beteg tüneteitől függenek.