Miért immunis a legtöbb betegségre, ha egyszer megfertőződött vagy beoltották?

Ha egyszer megfertőződött egy betegséggel, vagy beoltották, immunitás alakul ki az adott betegséggel szemben. Ez az immunitás a szervezet immunválaszának köszönhető, amely olyan antitesteket termel, amelyek felismerik és megtámadják a specifikus kórokozót. Ezek az antitestek a szervezetben maradnak, és védelmet nyújtanak ugyanazon kórokozó által okozott jövőbeli fertőzések ellen. Ezt a jelenséget immunológiai memóriának nevezik.

Természetes immunitás:

Miután az egyén felépült egy fertőző betegségből, az immunrendszere megtartja a memóriasejteket, amelyek kifejezetten a fertőzésért felelős kórokozót célozzák meg. Ezek a memóriasejtek a fehérvérsejtek egy fajtája, az úgynevezett B-sejtek és T-sejtek. Ha újra találkozik ugyanazzal a kórokozóval, a memóriasejtek gyorsan felismerik, és immunválaszt indítanak el, eltávolítva a kórokozót, mielőtt az tüneteket vagy fertőzést okozna. Ez az oka annak, hogy a legtöbb ember életében csak egyszer tapasztal bizonyos betegségeket.

Vakcinázás:

A vakcinák úgy működnek, hogy serkentik az immunrendszert, hogy antitesteket termeljen bizonyos kórokozók ellen anélkül, hogy a tényleges betegséget okoznák. Az oltás során a szervezet felismeri a vakcinában lévő kórokozó legyengült vagy inaktivált formáját, és immunválaszt vált ki, melynek eredményeként memóriasejtek képződnek. Ha a beoltott egyén a jövőben valódi kórokozóval találkozik, immunrendszere gyorsan reagálhat, és megelőzheti vagy csökkentheti a betegség súlyosságát.

Az oltási programok sikere nagymértékben hozzájárult számos fertőző betegség – köztük a himlő, a gyermekbénulás és a kanyaró – visszaszorításában és felszámolásában. Kulcsfontosságú a magas vakcinázási arány fenntartása az állomány immunitásának elérése, a veszélyeztetett populációk védelme és a járványok megelőzése érdekében.