Behatolhat-e az antitest a gazdasejtbe, hogy megkösse az intracelluláris antigént?

Az antitestek olyan fehérjék, amelyek az immunrendszer részét képezik, és segítenek azonosítani és elpusztítani az idegen anyagokat a szervezetben. Az antitestek egy idegen molekulára vagy antigénre adott válaszként képződhetnek. Amikor egy antitest kötődik egy antigénhez, megjelöli az antigént az immunrendszer általi elpusztításra.

Általában az antitestek nem hatolnak be a gazdasejtbe, hogy megkössék az intracelluláris antigéneket. Ennek az az oka, hogy az antitestek túl nagyok ahhoz, hogy áthaladjanak a sejtmembránon, amely egy szelektíven permeábilis gát. Az antitestek csak a gazdasejt sejtfelszínén vagy az extracelluláris térben képesek megkötni az antigéneket. Azonban van néhány kivétel ez alól a szabály alól.

Például egyes antitestek, mint például az anti-HIV antitest, bejuthatnak a gazdasejtbe úgy, hogy a sejtfelszínen egy specifikus receptorhoz kötődnek, majd bejutnak a sejtbe. A sejtbe jutva az antitest képes kötődni az intracelluláris antigénekhez, és elősegíti a fertőzött sejtek elpusztítását. Emellett bizonyos esetekben az antitesteket a sejtek internalizálhatják olyan mechanizmusokon keresztül, mint az endocitózis vagy fagocitózis, lehetővé téve számukra az intracelluláris antigénekhez való hozzáférést.

Ezenkívül egyes antitestek a gazdasejtből felszabaduló antigénekhez is kötődhetnek, például azokhoz, amelyek exocitózis vagy sejthalál során szabadulnak fel. Ebben az esetben az antitest az extracelluláris térben kötődhet az antigénhez, és segíthet a fertőzött sejt elpusztításában.