Az antigénfeldolgozás első lépése az antigének APC-k általi felvétele. Az APC-k lehetnek professzionális APC-k, például dendritikus sejtek, makrofágok és B-sejtek, vagy nem professzionális APC-k, például hámsejtek és endoteliális sejtek. A professzionális APC-k hatékonyabban veszik fel és dolgozzák fel az antigéneket, mint a nem professzionális APC-k.
Miután az antigént felvette az APC, különféle enzimek, köztük proteázok, katepszinek és lizoszómális enzimek kisebb fragmensekre dolgozzák fel. Ezek a fragmensek ezután komplexet képeznek a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) molekulákkal, és a sejtfelszínre szállítják.
Az MHC-molekulák olyan sejtfelszíni fehérjék, amelyeket a szervezet összes sejtje expresszál. Minden egyén egyedi MHC-molekulákkal rendelkezik, amelyeket a szüleitől örököltek. Az MHC-molekulák a T-sejtek felszínén lévő specifikus T-sejt-receptorokhoz (TCR-ekhez) kötődnek. Ha egy antigén egy MHC-molekulával komplexben van jelen a sejtfelszínen, a T-sejt TCR-je felismerheti. Ez a kölcsönhatás kiváltja a T-sejt aktiválódását, amely aztán szaporodni és effektor T-sejtekké differenciálódik.
Az effektor T-sejtek ezután elpusztíthatják a fertőzött sejteket, citokineket termelhetnek, hogy segítsenek más immunsejteknek leküzdeni a fertőzést, vagy segítsenek a T-sejtek memóriájában, amelyek hosszú távú immunitást biztosíthatnak az antigénnel szemben.
Az antigénfeldolgozás és -prezentáció összetett és nélkülözhetetlen folyamat az adaptív immunválaszhoz. Lehetővé teszi az immunrendszer számára, hogy felismerje és reagáljon a kórokozók széles skálájára.