Egészség és a Betegség
A fehérvérsejtek a szervezet immunrendszerének létfontosságú összetevői, felelősek a fertőzések, idegen anyagok és sérült sejtek elleni védekezésért. A véráramban keringenek az erekben, és folyamatosan járőröznek a lehetséges veszélyek után. Ha azonban ezeket a fenyegetéseket észlelik a szövetekben, a fehérvérsejtek képesek kivándorolni az erekből, és közvetlenül bejutnak az érintett szövetekbe, és immunválaszt váltanak ki.
Az extravasáció akkor indul meg, amikor kémiai jelek, például gyulladásos mediátorok vagy kemokinek szabadulnak fel a fertőzés vagy gyulladás helyéről. Ezek a jelek koncentráció gradienst hoznak létre, amely vonzza a fehérvérsejteket az érintett területre.
Az extravazáció folyamata több lépésből áll:
1. Margináció: A fehérvérsejtek lelassulnak és gördülnek az ér belső bélése (endotélium) mentén.
2. Tapadás: A fehérvérsejtek felszínén lévő szelektinek és integrinek az endothelsejtek specifikus molekuláihoz (ligandumokhoz) kötődnek, aminek következtében a fehérvérsejtek szilárdan az érfalhoz tapadnak.
3. Áttelepítés: A fehérvérsejtek beszorulnak az endothel sejtek és az alatta lévő bazális membrán közé, félretolják az endothel sejteket, és átmeneti réseket hoznak létre az érfalban.
4. Kemotaxis: A szövetbe jutva a fehérvérsejtek a gyulladásos mediátorok által létrehozott kémiai gradienseket követik, ezt a folyamatot kemotaxisnak nevezik, és ez a fertőzés vagy sérülés helye felé irányítja őket.
A szövetekbe extravazált fehérvérsejtek képesek ellátni különféle immunfunkcióikat, beleértve a fagocitózist (a kórokozók elnyelését és elpusztítását), az antimikrobiális anyagok felszabadítását és más immunsejtek aktiválását, hogy összehangolt választ hozzanak létre.
A fehérvérsejtek azon képessége, hogy elhagyják az ereket és bejussanak a szövetekbe, kulcsfontosságú a szervezet fertőzésekkel szembeni védelméhez és a szöveti homeosztázis fenntartásához. Lehetővé teszi, hogy az immunrendszer közvetlenül az érintett területeken érje el és szüntesse meg a fenyegetéseket.