Miért ne használna adrenerg agonistát GERD esetén?

Az adrenerg agonisták, mint például az adrenalin és a noradrenalin, általában nem használatosak a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) kezelésére potenciális mellékhatásaik és a GERD tüneteinek kezelésében való korlátozott hatékonyságuk miatt. Íme néhány ok, amiért az adrenerg agonisták általában nem használatosak GERD esetén:

Károsodott nyelőcső-motilitás: Az adrenerg agonisták változó hatással lehetnek a nyelőcső motilitására. Bár növelhetik az alsó nyelőcső-záróizom (LES) tónusát, csökkenthetik a nyelőcső-összehúzódások amplitúdóját és koordinációját is. Ez potenciálisan ronthatja a GERD tüneteit azáltal, hogy rontja a gyomortartalom kiürülését a nyelőcsőből.

Fokozott savkiválasztás: Az adrenerg agonisták, különösen a béta-adrenerg agonisták, serkenthetik a gasztrin felszabadulását, egy olyan hormont, amely elősegíti a gyomorsav kiválasztását. A fokozott savszekréció súlyosbíthatja a GERD tüneteit, például gyomorégést és savas regurgitációt.

Rendszeres mellékhatások: Az adrenerg agonisták számos szisztémás mellékhatást okozhatnak, beleértve a tachycardiát, a magas vérnyomást, a szívritmuszavarokat, a remegést, a szorongást és az álmatlanságot. Ezek a mellékhatások különösen a szív- és érrendszeri alapbetegségben vagy szorongásos rendellenességben szenvedő egyéneknél jelentkezhetnek.

Korlátozott hatékonyság: Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az adrenerg agonisták nem olyan hatékonyak, mint más gyógyszerek, mint például a protonpumpa-gátlók (PPI-k), a H2-receptor antagonisták és a prokinetikumok a GERD tüneteinek csökkentésében és a nyelőcső gyógyulásában.

Tekintettel ezekre a tényezőkre, az adrenerg agonisták általában nem tekinthetők a GERD első vagy akár második vonalbeli kezelésének. Ehelyett a jobb hatékonyságú és tolerálható gyógyszereket, például a PPI-ket, a H2-receptor antagonistákat és a prokinetikumokat általában a GERD tüneteinek kezelésére használják.