Korlátozott tüdőkeringés:A kétkamrás szív elsősorban halakban és kétéltűekben található. A halak elsősorban a kopoltyúkra támaszkodnak az oxigéncserére, így szívük egyetlen keringési körhöz alkalmazkodik. Az oxigénszegény vér a kopoltyúba pumpálódik, ahol felveszi az oxigént, majd visszatér a test többi részébe. Az emlősökben és madarakban előforduló, hatékonyabb négykamrás szívekhez képest a kétkamrás szívekben oxigénnel és oxigénmentesített vér keveredik, ami korlátozza a szisztémás oxigénszállítást.
Alacsonyabb anyagcsereigények:A halak és a kétéltűek általában alacsonyabb anyagcsere-igényekkel rendelkeznek, mint a madarak és emlősök. Lassabb anyagcseréjük azt jelenti, hogy kevesebb oxigént igényelnek, és hatékonyan működhetnek a kétkamrás szív egyszerűbb keringési rendszerével.
Hatékony oxigénelvonás:A vízi környezet oxigénben gazdagabb lehet, mint a szárazföldi környezet. A halaknak és a kétéltűeknek speciális felépítésük van, például kopoltyúk, amelyek lehetővé teszik a hatékony oxigénkivonást a vízből. Ez a csökkentett támaszkodás a szív- és érrendszerre az oxigénszállításban, kompenzálja a kétkamrás szív korlátait.
Összességében, bár a kétkamrás szívek kevésbé hatékonynak tűnhetnek a négykamrás szívekhez képest, jól alkalmazkodnak a halak és kétéltűek speciális igényeihez és környezetéhez. Ezek az élőlények úgy fejlődtek, hogy a birtokukban lévő keringési rendszerükkel kielégítsék oxigénigényüket.