Hogyan jön létre a szívverés?

A szív ritmikus összehúzódását és ellazulását, amelyet szívverésnek neveznek, egy speciális elektromos vezetési rendszer irányítja a szívben. Ez a rendszer biztosítja, hogy a szívkamrák összehangolt sorrendben húzódnak össze, lehetővé téve a vér hatékony pumpálását az egész testben.

1. Sinoatriális (SA) csomópont:

- A szívverés a szinoatriális csomópontból ered, amelyet a szív természetes pacemakerének is neveznek.

- A jobb pitvarban található SA csomópont elektromos impulzusokat generál, amelyek minden szívverést elindítanak.

2. Atrioventricularis (AV) csomópont és AV köteg:

- Az SA csomópont által generált elektromos impulzus a pitvarok és a kamrák találkozásánál elhelyezkedő atrioventricularis csomópontba jut.

- Az AV-csomó kissé késlelteti az impulzust, lehetővé téve, hogy a pitvar megteljen vérrel.

- Az impulzus ezután speciális AV-köteg ágakon halad át, amelyek gyorsan eljuttatják az impulzust a kamrákhoz.

3. His és Purkinje szálak kötege:

- Az His kötege a bal és a jobb oldali kötegágra oszlik, amelyek az elektromos impulzust a bal és a jobb kamrába szállítják.

- A Purkinje rostok speciális vezető rostok a kamrákon belül. Elosztják az elektromos impulzust a kamra falai között, aminek következtében szinte egyidejűleg összehúzódnak.

4. Kamrai összehúzódás:

- Ahogy az elektromos impulzus a Purkinje rostokon keresztül a kamrákon keresztül terjed, kiváltja a kamrai izmok összehúzódását.

- Ez az összehúzódás kikényszeríti a vért a kamrákból a tüdőartériába (a jobb kamrából) és az aortába (a bal kamrából).

5. Pitvari repolarizáció és kamrai depolarizáció:

- A kamrák összehúzódása után az elektromos impulzus hatására a kamrai izmok repolarizálódnak vagy ellazulnak.

- Ebben a repolarizációs fázisban a pitvarok depolarizálódnak és összehúzódnak az SA csomópontból érkező elektromos impulzusok terjedése miatt. Ez a pitvari összehúzódás segít vérrel feltölteni a kamrákat, felkészülve a következő szívverésre.

A szinoatriális csomópont határozza meg a szívverés alapütemét, de ütemét a vegetatív idegrendszer, a hormonok és egyéb tényezők befolyásolhatják, hogy alkalmazkodjanak a szervezet változó vérkeringési szükségleteihez.