Határozza meg az előterhelést, és magyarázza el, hogyan befolyásolja a szív inputját?

Előtöltés a szívizomrostok megnyúlásának mértékére utal közvetlenül az összehúzódás előtt. Elsősorban a végdiasztolés térfogat (EDV) határozza meg, amely a diasztolés (relaxáció) végén a kamrában jelenlévő vér mennyisége.

Az előterhelés hatása a szívteljesítményre:

1. Starling szívtörvénye: Az előterhelés közvetlen kapcsolatban áll a perctérfogattal, amit Starling szívtörvénye ír le. E törvény szerint fiziológiai határokon belül az előterhelés növekedése a perctérfogat növekedéséhez vezet.

2. Megnövelt nyújtás, megnövelt erő: Az előterhelés növekedésével a szívizomrostok nagyobb mértékben megfeszülnek. Ez a nyújtás erősebb összehúzódást vált ki, amely Frank-Starling mechanizmusként ismert. Ha az izomrostok jobban meg vannak feszítve, nagyobb erőt tudnak generálni az összehúzódás során, ami nagyobb lökettérfogatot és ennek következtében megnövekedett perctérfogatot eredményez.

3. Optimális előtöltés: Van egy optimális előterhelés, amelynél a szív a leghatékonyabban működik. Nagyon alacsony előterhelési szinteken a perctérfogat csökken, mivel az izomrostok nem nyúlnak eléggé ahhoz, hogy elegendő erőt generáljanak. Másrészt a túlzott előterhelés túlfeszítéshez és csökkent kontraktilitáshoz vezethet, ami szintén rontja a perctérfogatot.

4. Klinikai jelentősége: Az előterhelés megértése kulcsfontosságú a különböző szív- és érrendszeri állapotok kezelésében. Például szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a csökkent előterhelés hozzájárulhat az alacsony perctérfogathoz. Az előterhelés növelését célzó beavatkozások, mint például az intravénás folyadék beadása vagy a 调整药物, szükségesek lehetnek a szívműködés javítása érdekében.

Összefoglalva, az előterhelés, amelyet a végdiasztolés térfogat képvisel, a Starling-féle szívtörvénynek megfelelően befolyásolja a perctérfogatot. A megfelelő előterhelés optimalizálja a szív teljesítményét, míg a szélsőséges előterhelés veszélyeztetheti a perctérfogatot és az általános keringést.