1. Telogen Effluvium: Ez egy átmeneti állapot, amelyben a hajhullás 2-3 hónappal egy stresszes esemény vagy betegség után következik be. Különféle betegségek válthatják ki, beleértve a lázat, a műtétet vagy a krónikus állapotokat. A telogén effluvium során a hajhagymák idő előtt a nyugalmi fázisba (telogén fázis) lépnek, ami fokozott hulláshoz vezet. Ez az állapot általában 6-9 hónapon belül magától megszűnik.
2. Hajnövekedési változások: A betegség megzavarhatja a normál hajnövekedési ciklust. Az anagén fázis (aktív növekedési fázis) lerövidülhet, ami lassabb szőrnövekedést eredményez. Ez azt eredményezheti, hogy a haj vékonyabbnak és kevésbé terjedelmesnek tűnik.
3. Hajszár károsodása: Egyes betegségek megváltoztathatják a haj szerkezetét, ami gyenge, törékeny és sérült hajhoz vezethet. Ezáltal a haj hajlamosabb lehet a töredezésre és a töredezettségre.
4. Fejbőr problémák: Bizonyos betegségek hatással lehetnek a fejbőrre, és olyan állapotokhoz vezethetnek, mint a korpásodás, a fejbőr pikkelysömöre vagy a fejbőr viszketése. Ezek a fejbőr állapotok tovább járulhatnak a hajproblémákhoz.
5. Táplálkozási hiányosságok: Betegség alatt a szervezet tápanyagfelvétele károsodhat, ami az egészséges hajnövekedéshez szükséges alapvető vitaminok és ásványi anyagok hiányához vezethet. A vitaminok, például a biotin, a C-vitamin és a D-vitamin, valamint az ásványi anyagok, például a cink és a vas hiánya hatással lehet a haj egészségére.
6. Gyógyszerek: Egyes betegségek kezelésére használt gyógyszereknek lehetnek mellékhatásai, amelyek hatással vannak a hajra. A kemoterápiás gyógyszerekről például ismert, hogy jelentős hajhullást okoznak. Más gyógyszerek, például bizonyos antidepresszánsok vagy hormonális kezelések szintén befolyásolhatják a hajnövekedést.
Fontos megjegyezni, hogy a betegségek hajra gyakorolt hatásai az egyéntől és a betegség súlyosságától függően változhatnak. Ha egy betegség alatt vagy után jelentős változásokat észlel a haj szerkezetében, növekedésében vagy megjelenésében, forduljon egészségügyi szakemberhez, hogy meghatározza a kiváltó okot, és megvitassa a lehetséges kezelési lehetőségeket.