A diagnosztikai pozícióteszt (DPT) a szemmozgások összessége, amelyet a szemmotoros idegek működésének felmérésére használnak. Az oculomotoros idegek felelősek a szem mozgásának szabályozásáért, és ezen idegek károsodása szemmozgási problémákat okozhat, például kettős látást, nystagmust és ptosist.
A DPT-t úgy végezzük, hogy megkérjük a pácienst, hogy nézzen különböző irányokba, miközben a vizsgáló megfigyeli a szem mozgását. A vizsgáló megvizsgálja a szemmozgás bármely rendellenességét, például:
* Nystagmus: Ez a szem gyors, önkéntelen mozgása, amely lehet vízszintes, függőleges vagy forgó.
* Ptosis: Ez a felső szemhéj lelógása.
* Strabismus: Ez a szem eltolódása.
* Diplopia: Ez a kettős látás.
A DPT egy egyszerű és gyors teszt, amely segíthet az oculomotoros idegek problémáinak diagnosztizálásában. Gyakran használják más tesztekkel, például a burkolatteszttel és a réslámpás vizsgálattal együtt.
Hogyan történik a DPT?
A DPT-t úgy végezzük, hogy megkérjük a pácienst, hogy nézzen különböző irányokba, miközben a vizsgáló megfigyeli a szem mozgását. A vizsgáló általában zseblámpát vagy tollat használ a szem mozgásának nyomon követésére.
A pácienst a következő irányokba kell nézni:
* Fel
* Le
* Helyes
* Balra
* Felfelé és jobbra
* Felfelé és balra
* Le és jobbra
* Le és balra
A vizsgáló megfigyeli a szem mozgását minden irányban, és keresi az esetleges rendellenességeket.
Mik a DPT lehetséges eredményei?
A DPT lehetséges eredményei a következők:
* Normál: A szemek minden irányban simán és pontosan mozognak.
* Abnormális: A szemek nem mozognak minden irányba simán vagy pontosan. Ez az okulomotoros idegek problémájának jele lehet.
A vizsgáló a DPT eredményeit a beteg tüneteinek és a szemvizsgálat egyéb leleteinek fényében értelmezi.
Milyen korlátai vannak a DPT-nek?
A DPT egy egyszerű és gyors teszt, de vannak korlátai. A DPT nem képes észlelni az oculomotoros idegekkel kapcsolatos összes problémát. Például a DPT nem képes észlelni a szemek konvergenciájával vagy a pupillareflexekkel kapcsolatos problémákat.
Ha a DPT kóros, a vizsgáló további vizsgálatokat, például MRI-vizsgálatot vagy elektromiográfiát (EMG) rendelhet az oculomotoros idegek további értékeléséhez.