A teljesen vak egyének élettapasztalata nagymértékben különbözik a normális látásúakétól. Más érzékszerveikre támaszkodnak, mint például a hallás, tapintás, szaglás és ízlelés, hogy eligazodjanak a környezetükben és kölcsönhatásba léphessenek a világgal. Speciális eszközöket, például botokat vagy vakvezető kutyákat gyakran használnak mobilitásuk és függetlenségük elősegítésére.
A teljes vaksággal való élet számos kihívást jelent, többek között:
- Nehézségek a mobilitás és a tértudat terén
- Korlátozások a napi feladatok elvégzésében
- Képtelenség vezetni, olvasni vagy arcokat felismerni
- Szociális és érzelmi elszigeteltség
- Fokozott esés és balesetveszély
- Hozzáférhetőségi akadályok az oktatásban, a foglalkoztatásban és a közterületeken
E kihívások ellenére sok teljesen vak egyén teljes és aktív életet él. Képzés és oktatás, kompenzációs készségek fejlesztése és támogató hálózatokra támaszkodva alkalmazkodnak állapotukhoz. A technológia fejlődése, mint például a kisegítő eszközök és a képernyőolvasó szoftver, szintén javította a teljes vakságban szenvedők életminőségét.
Fontos megjegyezni, hogy a teljes vakság egy spektrum, és a látáskárosodás mértéke egyénenként változhat. Vannak, akiknek van némi maradék fényérzékelésük, ami lehetővé teszi számukra, hogy megkülönböztessék a fényt a sötéttől, míg mások teljes sötétséget mutatnak fényérzékenység nélkül.