Az éjszakai látást befolyásoló legfontosabb tényezők a következők:
Rudak és kúpok: A retina speciális sejteket, úgynevezett fotoreceptor sejteket tartalmaz, beleértve a rudakat és a kúpokat. A rudak érzékenyebbek a gyenge fényre, és elengedhetetlenek az éjszakai látáshoz. A rudak koncentrációja és eloszlása a retinában döntő szerepet játszik gyenge fényviszonyok között.
Puilla mérete: A pupilla az írisz közepén lévő fekete kör alakú nyílás, amely lehetővé teszi a fény bejutását a szembe. Sötét környezetben a pupilla kitágul (tágabbra nyílik), hogy több fény érje el a retinát, javítva az éjszakai látást.
Szaruhártya és lencse: A szaruhártya és a lencse segít a bejövő fényt a retinára fókuszálni. Bármilyen rendellenesség vagy károsodás ezekben a struktúrákban, mint például a szaruhártya hegesedése vagy szürkehályog, befolyásolhatja a látást világos és sötét környezetben egyaránt.
Kor: A kor előrehaladtával a szemlencse rugalmasabbá válik, ami a közeli tárgyakra való fókuszálás képességének csökkenéséhez vezet. Ez a presbyopia néven ismert állapot bizonyos mértékig befolyásolhatja az éjszakai látást is.
Míg a szem színét az íriszben lévő melanin mennyisége és típusa határozza meg, ez nem befolyásolja közvetlenül az éjszakai látást. A különböző szemszínű emberek hasonló látásélességet és észlelést tapasztalhatnak gyenge fényviszonyok mellett.
Összefoglalva, olyan tényezők, mint a szaruhártya egészségi állapota, a pupilla mérete, a retinasejtek működése és a szem általános egészségi állapota sokkal jelentősebb meghatározói a sötétben való látásnak, mint a szemszín önmagában.