Miért nem látod a színeket a látásod perifériáján?

Születéskor az embereknek hiányzik a jelentős látásélesség (élesség) és a színérzékelés. Ahogy a csecsemők életük első hónapjaiban fejlődnek, a vizuális észlelés fokozatosan javul, és végül eléri a felnőtt szintet. Az emberi vizuális rendszer különböző típusú fotoreceptor sejtekre támaszkodik, beleértve a rudakat és a kúpokat a vizuális információk feldolgozásához. Az emberi retinában a kúpoknak két fő típusa van:a rövid hullámhosszú (kék) fényre, a közepes hullámhosszú (zöld) fényre és a hosszú hullámhosszú (vörös) fényre érzékenyek. Ezek a kúpsejtek lehetővé teszik számunkra a színek érzékelését.

Az emberi szemben több rúd található, mint kúp, amelyek gyenge megvilágítás esetén érzékenyebbek. A kúpok azonban a retina központi részében koncentrálódnak, különösen a makula nevű területen, ahol a legrészletesebb látás fordul elő. A kúpoknak a makulán belüli ilyen koncentrációja magas látásélességet és színérzékelést eredményez látásunk központi részén.

Látásunk perifériás területein, bár hasznosak a mozgás érzékelésében, a tárgyak észlelésében és a széles látómezőben, kevesebb a kúpos sejt, és alacsonyabb a színérzékeny kúpok koncentrációja a központi területhez képest. Ennek eredményeként látásunk perifériás területein csökken a színérzékenység, a színek megkülönböztetése és a színpontosság. Ezért a perifériás területeken lévő tárgyakat és színeket kevésbé élénknek, kimosottnak és kevésbé különállónak érzékeljük, mint a látás központi részén. Míg a fényt és a mozgást a perifériás területeken tudjuk érzékelni, addig a precíz színérzékelés és megkülönböztetés elsősorban a látómező központi régiójában történik.