1. Szóbeli beadás: Az anyagot szájon át szedik tabletták, kapszulák, pirulák vagy folyadékok formájában. Ez a leggyakoribb beadási mód.
2. Intravénás beadás (IV): Az anyagot közvetlenül a vénába fecskendezik. Ez az út gyors felszívódást biztosít, és olyan gyógyszerek esetében használatos, amelyeknek gyorsan kell hatniuk, vagy olyan esetekben, amikor az orális adagolás nem kivitelezhető.
3. Intramuszkuláris beadás (IM): Az anyagot izomba fecskendezik. Ezt az utat általában olyan vakcinák és bizonyos gyógyszerek esetében használják, amelyek lassabb felszívódást igényelnek, mint az intravénás beadás.
4. Szubkután beadás (SC): Az anyagot közvetlenül a bőr alá fecskendezik. Ezt az utat gyakran használják olyan gyógyszerek esetében, amelyek tartós vagy lassú felszabadulást igényelnek, mint például az inzulin.
5. Transdermális beadás: Az anyagot tapasz, krém, gél vagy kenőcs formájában kell felvinni a bőrre. A gyógyszer a bőrön keresztül felszívódik és bejut a véráramba.
6. Belégzés: Az anyag belégzéssel a légutakon keresztül jut be a szervezetbe. Ezt az utat általában érzéstelenítésre, asztma elleni gyógyszerekre és bizonyos légúti gyógyszerekre használják.
7. Rektális beadás: Az anyagot kúpok vagy beöntés formájában helyezik be a végbélbe. Ezt az utat akkor alkalmazzák, ha az orális adagolás nem lehetséges, vagy ha a gyógyszernek lokálisan kell felszívódnia a végbélben vagy a vastagbélben.
8. A helyi ügyintézés: Az anyagot közvetlenül a bőrre, a szemre vagy a nyálkahártyára alkalmazzák helyi hatások miatt. Ezt az utat általában kenőcsök, krémek, gélek, testápolók és szemcseppek esetében használják.
A beadási mód megválasztása olyan tényezőktől függ, mint a gyógyszer tulajdonságai, a kívánt hatás kezdete és időtartama, a páciens preferenciái és az egészségi állapot. Az egészségügyi szakemberek gondosan mérlegelik ezeket a tényezőket, amikor kiválasztják a legmegfelelőbb beadási módot, hogy biztosítsák az anyag biztonságos és hatékony bejuttatását.