1. Diszulfiram (Antabuse):
A diszulfiram az aldehid-dehidrogenáz-gátlóként ismert gyógyszerek csoportjába tartozik. Úgy fejti ki hatását, hogy gátolja az aldehid-dehidrogenáz enzimet, amely az alkohol lebontásáért felelős a szervezetben. Ha valaki, aki diszulfirámot szedett, alkoholt fogyaszt, kellemetlen és súlyos reakciókat tapasztalhat, például hányingert, hányást, kipirulást, fejfájást és szívdobogásérzést. Ezek a reakciók elrettentik az alkoholfogyasztástól.
2. Naltrexon (Revia, Vivitrol):
A naltrexon az agy opioid receptorainak blokkolásával fejti ki hatását. Csökkenti az alkohol erősítő hatását, vagyis csökkenti az alkoholfogyasztással járó kellemes érzéseket. Azáltal, hogy blokkolja ezeket a jutalmakat, a naltrexon segíthet az egyéneknek megfékezni az ivást és megelőzni a visszaesést.
3. Acamprosate (Campral):
Úgy gondolják, hogy az acamprosate úgy fejti ki hatását, hogy módosítja bizonyos neurotranszmitterek, különösen a glutamát és a GABA aktivitását az agyban. Segíthet helyreállítani ezeknek a neurotranszmittereknek az egyensúlyát, amelyeket az alkohollal való visszaélés befolyásolhat, és ezáltal csökkentheti az alkoholelvonás és az alkoholsóvárgás tüneteit.
4. Topiramát (Topamax):
A topiramát egy görcsoldó gyógyszer, amely potenciálisan csökkenti az alkoholfogyasztást. Pontos hatásmechanizmusa az alkoholizmus kezelésében nem teljesen ismert, de úgy gondolják, hogy hatással van a jutalmazásban, megerősítésben és impulzivitásban részt vevő neurotranszmitterekre.
5. Baklofen:
A Baclofen egy izomrelaxáns, amelyről kimutatták, hogy hatékonyan csökkenti az alkoholfogyasztást és a visszaesések arányát. Úgy hathat, hogy befolyásolja az agy dopaminrendszerét, amely részt vesz a jutalmazási mechanizmusokban.
Ezek az alkoholizmus kezelésére leggyakrabban használt gyógyszerek. Fontos megjegyezni, hogy ezek a gyógyszerek általában egy átfogó kezelési megközelítés részét képezik, amely tanácsadást, viselkedési terápiákat és támogató csoportokat foglalhat magában. Az egészségügyi szakember határozza meg a megfelelő gyógyszert és kezelési tervet az egyén sajátos szükségletei és körülményei alapján.