1. Penicillin: A penicillin egy antibiotikum, amely a béta-laktám csoportba tartozik. Úgy fejti ki hatását, hogy gátolja a bakteriális sejtfal szintézisét, ami sejthalálhoz vezet. A penicillin számos baktérium ellen hatásos, köztük a Streptococcus pneumoniae, a Staphylococcus aureus és a Neisseria meningitidis ellen.
2. Cefalosporinok: A cefalosporinok a béta-laktám antibiotikumok másik csoportját alkotják. Hatásmechanizmusukban és hatásspektrumukban hasonlóak a penicillinhez. A cefalosporinok azonban jobban ellenállnak bizonyos, a penicillint lebontó baktériumok által termelt enzimeknek.
3. Aminoglikozidok: Az aminoglikozidok az antibiotikumok egy csoportja, amelyek a baktériumsejtek fehérjeszintézisének megzavarásával fejtik ki hatásukat. Hatékonyak a baktériumok széles köre ellen, köztük a Pseudomonas aeruginosa, az Escherichia coli és a Klebsiella pneumoniae ellen. Az aminoglikozidokat gyakran használják súlyos fertőzések, például szepszis és tüdőgyulladás kezelésére.
4. Tetraciklinek: A tetraciklinek széles spektrumú antibiotikumok, amelyek számos baktérium ellen hatásosak, beleértve a Mycoplasma pneumoniae-t, a Chlamydia trachomatis-t és a Rickettsia rickettsii-t. Úgy fejtik ki hatásukat, hogy gátolják a fehérjeszintézist a baktériumokban. A tetraciklineket az acne vulgaris kezelésére is használják.
5. Makrolidok: A makrolidok az antibiotikumok egy csoportja, amelyek gátolják a fehérjeszintézist a baktériumsejtekben. Hatékonyak számos baktérium ellen, köztük a Streptococcus pyogenes, a Staphylococcus aureus és a Legionella pneumophila ellen. A makrolidokat gyakran használják légúti fertőzések, például tüdőgyulladás és hörghurut kezelésére.
6. Fluorokinolonok: A fluorokinolonok a szintetikus antibiotikumok egy csoportja, amelyek számos baktérium ellen hatékonyak, beleértve az Escherichia colit, a Klebsiella pneumoniae-t és a Streptococcus pneumoniae-t. Úgy fejtik ki hatásukat, hogy gátolják a DNS szintézisét a baktériumsejtekben. A fluorokinolonokat gyakran használják húgyúti fertőzések és légúti fertőzések kezelésére.
7. Szulfonamidok: A szulfonamidok antimikrobiális szerek csoportja, amelyek a folsav szintézisének gátlásával fejtik ki hatásukat a baktériumsejtekben. A folsav nélkülözhetetlen a baktériumok növekedéséhez és szaporodásához. A szulfonamidokat gyakran használják húgyúti fertőzések és bizonyos bakteriális bőrfertőzések kezelésére.
8. Trimetoprim: A trimetoprim egy antimikrobiális szer, amely gátolja a folsav szintézisét a baktériumsejtekben. Gyakran szulfonamidokkal együtt alkalmazzák az antimikrobiális hatás fokozására.
Ez csak néhány példa a számos vegyszer közül, amelyek a betegségeket okozó baktériumok ellen hatnak. Az antimikrobiális szerek elengedhetetlenek a fertőző betegségek kezelésében, és számtalan életet mentettek meg. Fontos azonban, hogy megfontoltan alkalmazzuk őket, hogy elkerüljük az antimikrobiális rezisztencia kialakulását.