1. Hanyatt fekvő helymeghatározás :A beteg hason fekvésbe helyezése néha javasolt olyan egészségügyi állapotok esetén, amelyek fokozott oxigénellátást igényelnek, mint például az akut légzési distressz szindróma (ARDS) vagy súlyos tüdőgyulladás. Ez a pozíció javíthatja a szellőzést és csökkentheti a tüdő összeomlásának kockázatát.
2. Hasonló biopszia :A hajlamos biopszia olyan eljárás, amelynek során szövetmintát vesznek a bőrből vagy egy mélyebb szerkezetből, miközben a páciens arccal lefelé fekszik. Általában gyanús elváltozások értékelésére vagy bőrbetegségek diagnosztizálására végzik.
3. Hason fekvő idegsebészet :Bizonyos idegsebészeti eljárások során a beteget hason lehet helyezni, hogy hatékonyabban hozzáférjen az agy vagy a gerinc bizonyos területeihez. Például minimálisan invazív gerincműtétek vagy koponyatómiák során hasonfekvés használható.
4. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) :Egyes MRI-vizsgálatok során a betegnek hanyatt kell feküdnie, hogy jobb diagnosztikai képeket kapjon bizonyos testrészekről, például az ágyéki gerincről vagy a medencéről.
5. Hanyatt fekvő mellkas röntgenfelvétele :Alkalmanként mellkasröntgen is készíthető a beteg hason fekvő testhelyzetében, hogy rögzítsenek bizonyos anatómiai részleteket vagy értékeljenek olyan állapotokat, mint a pneumothorax (összeesett tüdő).
6. Hanyatt fekvő szellőzés :Kritikus ellátásban a súlyos légzési elégtelenségben szenvedő betegeket hason lehet helyezni a szellőzés és az oxigénellátás javítása érdekében. A fekvő lélegeztetés speciális stratégiákat foglal magában a légzés támogatására, miközben a beteg arccal lefelé fekszik.
A hason fekvő helyzet orvosi környezetben történő alkalmazása megköveteli a páciens kényelmének, biztonságának és speciális klinikai szükségleteinek alapos mérlegelését. Az egészségügyi szakembereknek gondoskodniuk kell a megfelelő megfigyelésről és a megfelelő pozícióról, hogy minimálisra csökkentsék a huzamosabb ideig tartó arccal lefelé fekvéssel járó esetleges szövődményeket vagy kellemetlenségeket.